A hőskor utolsó túlélője
Dicsőséges időket élt meg a negyedik aradi bajnokcsapat utolsó, még élő tagja.
„Csak 19 éves, 1,72 méter magas, 66 kilogramm a súlya, szervezetten három éve focizik. A technikai képzettsége és a harciassága jó, rendelkezik kezdeményezőkészséggel, kreatív és nem bizonytalanodik el a mérkőzések közben”, idézte fel az UTA Arad labdarúgócsapatának hivatalos honlapján megjelenő cikk szerzője, Radu Romanescu a piros-fehérek egykori legendás edzőjének, Braun Kálmán, azaz Csibi bácsi szavait, amellyel Szakács Józsefet jellemezte.
Az 1934-ben Szilágysomlyón született egykori csatár az UTA 1954-ben bajnoki címet szerzett csapatának utolsó, még élő tagja. Ez volt az aradiak negyedik bajnoki aranyérme a hatból. A klub honlapja pedig annak apropóján kereste fel a jelenleg Nagyváradon élő öregurat, hogy az UTA április 18-án ünnepelte 75. születésnapját.
Az akkor még pályafutása elején álló Szakács már tagja volt az előző szezonban Román Kupát nyerő alakulatnak is. Ugyan 1953-ban csak hét meccsen lépett pályára, mégis alapsoan kivette a részét a sikerből: két gólt lőtt a nyolcaddöntőben a Temesvári Locomotiv ellen, de kezdő volt a másik temesvári gárda, a Stiinta elleni negyeddöntőben (4-1) és a Kolozsvári Universitatea (2-2) elleni elődöntőben is.
„Eleinte keveset játszottam, de aztán jött a helsinki olimpia, amelyen több aradi játékos is pályára lépett, így én is több lehetőséghez jutottam”, emlékezik vissza az időkre, amikor a Kiss Ferenccel, Fuleiter Józseffel, Farmati Zoltánnal, Seres Lászlóval, Szűcs Gáborral, Kapás Józseffel, Serfőző Gáborral, Váczi Györggyel felálló bajnok gárdában hét meccsen kapott lehetőséget. A kispadon Braun Kálmán, azaz Csibi bácsi ült.
„Nagyon értékes csapatunk volt, nagyszerű társakkal játszhattam együtt. Váczi és Serfőző Nagyváradról érkezett, Dumitrescu (Nicolae) már veterán volt, Mercea (Andrei) nagyon jól játszott. Emlékszem Kapásra, Ilie Donra, aki nagyon rendes fiú volt. Farmati szintén somlyói volt, de nem ismertem őt korábban, csak az UTA-nál ismerkedtünk meg. Sok évet játszott a válogatottban, nagyon értékes játékos volt. Jenei (Imre) akkor az ifiknél szerepelt. Csibi bácsi pedig – nagyon tiszteltem őt”, nosztalgiázott a később a Brassóban, a Dinamóban (itt testvérével, Lajossal is együtt játszhatott) és Nagyváradon a Crisanában is megforduló Szakács József.
fotó: uta-arad.ro