Bundasztori erdélyi részvétellel – Bukarestben és Madridban

A bundázás valószínűleg egyidejű a sporttal. (Hogy a különböző árulások történelemre gyakorolt hatásáról ne is beszéljünk). Volt idő, amikor a román labdarúgó élvonalban mindennaposak voltak a bundagyanús mérkőzések. A rendszerváltás előtt rendre politikai nyomásra történtek ezek a megegyezések, hiszen a rendszernek megvoltak a favorizált csapatai.

A sumákolás azonban a rendszerváltás után sem tűnt el. Kegyelt csapatai minden kornak megvannak, az 1989-es fordulatot követőe egy, másfél évtizedet a román labdarúgásban mégis a Cooperativa, azaz a kommunista rendszer termelőszövetkezeinek román nevéből átvett rendszer jellemezte. Ennek egyik központja pedig Erdélyben, pontosabban Besztercében volt. A Gloria meghatározó középcsapata tudott lenni annak a kornak – fogalmazzunk úgy, ügyesen „gazdálkodott” a pontokkal.

A most 49 éves Florin Batranu, aki pályafutása során megfordult a bukaresti Nacionalban és Dinamóban, továbbá Craiován, Temesváron, de a berlini BFC Dynamóban és a Honvédban is, a minap a sportnapilap Gazeta Sporturilor honlapjának élő bejelentkezésben mesélt egy-két érdekes sztorit.

Az időpont 1997. szeptember vége. A Dinamo a Besztercét fogadta. A bukarestiek nem a legjobban kezdték a szezont, hiszen 4 győzelem mellett már 4 vereségük is volt. Nyerniük kellett tehát a Gloria ellen. „Csapatonként 4-5 játékos, a rutinosak közül, és a vezetők találkoztunk egy híd alatt. Mindenben pontosan megegyeztünk”, idézi fel a történteket Batranu. Megbeszélték, hogy a Dinamónak nyernie kell, de nem akárhogy: ne legyen megalázó az ellenfélre, ne legyenek sérülések és lapok sem.

Minden a megbeszéltek szerint haladt, a szünetben már 4-0-ra vezetett a (jelenlegi, vagy későbbi) válogatottak sorával – Florin Prunea, Catalin Haldan, Florentin Petre, Marius Niculae (később a Sportingban Cristiano Ronaldo csapattársa is volt), az MTK-ban megforduló Daniel Rednic, a jelenleg a Dinamót edző Adrian Mihalcea vagy éppen a Sepsi trénereként dolgozó Leo Grozavu – felálló Dinamó. „A szünetben csak néztünk egymásra. Mit mondjak, fájdalmasan kínos volt”, mondja Batranu.

A 70. percben aztán már 4-3-ra feljöttek az erdélyiek (többek között a Kolozs megyei Miszti János is betalált), a 90. percben ráadásul Sebastian Moga a kapufát találta el. „Meghűlt bennünk a vér! Moga nem volt ott velünk a híd alatt. Ha kiegyenlít, valószínűleg addig tartott volna a meccs, amíg nem szerzünk egy újabb gólt. Persze, amennyiben a játékvezetők is be voltak avatva. Lehet, hogy ők is tudták, de mi nem beszéltünk velük”, meséli kendőzetlen őszinteséggel az egykori védő.

Bundázás magasabb szinten is!

Amennyiben azt hinnénk, a bundázás csak az erkölcsileg amúgy is ingatag lábakon álló kis hazánkra jellemző, hatalmasat tévedünk: Batranu elmesélt egy másik sztorit is. Egy másik erdélyi, pontosabban bánsági csapat kapcsán. A rendszerváltást követő évben a Temesvári Poli csapatával az UEFA-kupa (az Európa Liga elődje) első fordulójában a világhírű Atletico Madridot fogadták és győzték le 2-0-ra. A visszavágó előtt „hemzsegtek a lányok a szállodánk folyosóin”. Sőt, a madridiak 100.000 dollárt is felajánlottak annak érdekében, hogy biztosan továbbjussanak. „Az idősebbek hajlottak volna a dologra, mi fiatalabbak azonban nem”, mondja.

A találkozót végül csak a 89. percben szerzett góllal nyerték meg a spanyolok 1-0-ra, így a Temesvár jutott tovább.

Hogy a következő fordulóban hetet kapjanak (7-0) Lisszabonban a Sportingtól...