Izlandi focicsoda erdélyi magyar szemmel: Tudják, holnap sem lesz jobb az idő!

 Minden idők legkisebb népességű országaként jutott ki Izland a labdarúgó világbajnokságra 2018-ban. Kvalifikálásuk keveseket lepett meg, hiszen két évvel korábban az Európa-bajnokságon a nyolcaddöntőben Angliát is búcsúztatták. Csütörtökön Románia 2-1-es legyőzősével a „Strákarnir okkar”, azaz a „A mi fiaink” újabb komoly lépést tettek a történelmük második Eb-részvétele irányába. Más kérdés, hogy reményeink szerint nem lesznek ott a jövő évi kontinenstornán, hiszen ehhez pont Magyarországot kellene legyőzniük. Budapesten.

De mi állhat az izlandi focicsoda mögött, hiszen a teljes ország lakossága alig haladja meg a 352.000 főt – kevesebben lakják tehát, mint a legyőzött Románia fővárosának egy-egy kerületét.

Az izlandiak eddigi 439 meccsükből 223-at veszítettek el és csak 132-t nyertek meg, mégis 1-1-es döntetlenre voltak képesek a 2018-as világbajnokságon a Lionel Messivel felálló Argentína ellen.

„Izlandon mindenki sportol!”, jelenti ki Gy. Róbert. „Ha fúj, ha esik, ha sötét van, ők sportolnak. Tudják, hogy holnap sem lesz jobb az időjárás, ezért mennek, csinálják. Nincs az, mint otthon, hogy jön a tél és begubózunk”, magyarázza a szatmárnémeti férfi, aki több éve él és dolgozik a szigetországban.

Izland alig 103.000 négyzetkilométeres területének túlnyomó többsége a klimatikus és geográfiai viszonyok miatt lakhatatlan, a sziget népsűrűsége alig haladja meg a 3 főt négyzetkilométerenként (Összehasonlításképpen Magyarországon ez a szám 105, Erdélyben pedig 75). Hogy milyen szerepet játszik az időjárás az ottaniak hétköznapjaiban, Gy. érzékletes példája remekül tükrözi. Ő maga a sziget legdélebbi településén, Vík í Mýrdal településen él, 187 kilométerre a főváros Reykjavíktől. „Az utat 3óra alatt lehet megtenni autóval. Legalábbis jó időben, szeles időben ugyanis sokszor 60 km/h-nál gyorsabban nem lehet haladni”.

A szigeti viszonyok kevéssé alkalmasak tehát a sportolásra. Legalábbis szabadtéren. Ez tudatosult az ország vezetőiben, így az utóbbi években gombamód jelentek meg a fedett sportpályák, akár focipályák is. Mi több, az állam minden egyes gyereket, aki valamely sportklubhoz le van igazolva, évi 350 euróval támogat.

„Van egy focicsoportunk, görög, spanyol, lengyel, magyar, román, cseh tagja is van. Izlandiak is játszanak velünk, sőt, még izlandi lányok is”, meséli lelkesen az erdélyi férfi. „A viking mentalitás jellemzi őket: megverünk mindenkit! Amikor meg kikapnak, csendben vannak és nevetnek”, teszi hozzá ő maga is mosolyodva. „Soha nem zuhannak össze, már a következő feladatra koncentrálnak”.

„Egyszer szemtanúja voltam, hogy a gyerekek edzés után levezetésképpen meleg vizes medencében pihengettek a parton. Majd néhány perc után kiszálltak és rohantak a jéghideg óceánba. Ezt eljátszották párszor, majd kint a parton passzolgattak, lábteniszeztek fürdőnaciban - fiúk, lányok együtt. Mi meg ruhában, kabátban, kesztyűben, sálban, dupla nadrágban ott álltunk és tátott szájjal néztük őket, hogy ez meg mi?! Úgy játszottak ott a 7-8 fokban, amit 2-3-nak érzel a hideg szél miatt, mint mások a horvát vagy görög tengerparton”, meséli.
 

Talán nem véletlen, hogy az izlandiak nemzeti sportja, a glíma is küzdősport, egyfajta birkózás - küzdőszellem, szervezettség, alázat, jellemzi az izlandi válogatottal is. Na meg a nemzeti öntudat. „Minden háznál félárbocra húzzák az izlandi zászlót gyász esetén, teljesen fel pedig ünnepekkor. Vicces volt, egyszer kimentem kávézni és észrevettem a zászlót félárbocra húzva. Kérdeztem, hogy milyen ünnep van, erre mi volt a válasz? Azt hittem hülyéskednek, de nem: Ma van a miniszterelnökünk születésnapja, mondták.

Viszont ahogy az adott ünnep véget ér, azonnal leveszik a zászlót.. Egyszer a mienk kint maradt és a rendőr hozta be, hogy csak ünnepekkor… csak így van értelme, ünnepi hangulata, mondta”...

„Ezzel együtt nyoma sincs gyűlölködésnek vagy politizálásnak a hétköznapi életben. Mindenki tiszteli a másik kultúráját, és én pont ezt kedvelem nagyon. Ha jólét van, ezek a dolgok megszűnnek, nincs értelme, hogy téma legyen nap mint nap”, monda a 40 éves férfi.

Az izlandi labdarúgó válogatott alig 1946-ban vívta első hivatalos mérkőzését, akkor 3-0-ra kikaptak Dániától. Ugyanúgy, mint eddigi legutóbbi mérkőzésükön, vasárnap. Mégse lehet azt mondani, hogy semmi sem változott 74 év alatt!

fotók: Gy. Róbert