Nagy Sándor: A székely vér nem válik vízzé!

„Ott születtem, ahol Kratochfill Lajos! Tudod ki volt ő?”, kérdezi kedélyesen mosolyogva, ugyanakkor a szülőföldre és annak híres szülöttére egyszerre büszkén. Miután férfiasan bevallom, hogy nem, hozzáteszi: „És ha azt mondom, Baróti Lajos?”. Így már mindjárt más, ki ne hallott volna a magyar válogatottat 1957 és 1966 között szövetségi kapitányként irányító szakemberről, aki később vezette Peru válogatottját, klubedzői pályafutását pedig a Győr, a Vasas és az Újpest után a világhírű Benficánál fejezte be 1972-ben. Éppen abban az évben, amikor Nagy Sándor megszületett...

Na de ki is az a Nagy Sándor, aki szintén Erdővidék központjában született és a közeli Köpec faluból indult el – ha nem is világhódító útjára, de a magyar labdarúgás élvonalába. Az NB I-ben 170-nél is többször, hivatalos tétmérkőzésen pedig mintegy 670-szer léphetett pályára a kilencvenes években. Jelen pillanatban pedig az NB III-ban listavezető Tiszakécske edzője.

„Köpecen születtem, a falu csapatában, majd a Baróti Bányászban, aztán Sepsi OSK elődjében kezdetem el focizni. Mint minden székely gyereknek, aki focizott, nekem is Bölöni László volt a kedvencem. Amikor ő gólt lőtt a román mezben, akkor számomra nem is Románia szerzett gólt. Rajongtam a Steauáért is, amely ezer szállal fűződik a magyarokhoz, elég, ha csak Bölöni vagy Jenei Imre nevét említem”, emlékezik vissza gyerekkorára.

Mint oly sokan azokban a zavaros időkben, a rendszerváltás után szülei Magyarországon telepedtek le, ő pedig az MTK-hoz került. „Nehéz volt a váltás! Ott kellett hagynom a rokonokat, a barátokat, a gyerekkori szerelmemet. Ráadásul az MTK-hoz kerülve azzal kellett szembesülnöm, hogy a Sepsiszentgyörgy felnőtt csapatából a kék-fehérek ifijei közé kerültem. Egy év kemény munkájára volt szükségem ahhoz, hogy beverekedjem magam az első csapatba, majd a Vasas ellen bemutatkozhattam az élvonalban”, idézi fel a magyarországi kezdeteket Nagy.

BKV Előre, Diósgyőr, Nyíregyháza, Tatabánya, Kecskemét a további útja az első három magyar osztályban. Vajon miként értékeli utólag labdarúgó pályafutását? „Az MTK-ban megéltem a mennyet és a poklot is: voltam tagja bajnok és kieső csapatnak egyaránt. Játszottam Diósgyőrben, ahol 27.000 ember előtt vertük meg a Ferencvárost. Diósgyőrben olyan rajongás és tisztelet övezte a játékosokat, hogy azt minden futballistának csak kívánni tudom. Aztán átkerültem az ősi rivális Nyíregyházára, ahol le is telepedtem. Annak ellenére, hogy a nagy ellenségtől jöttem, elfogadtak itt. Talán lehetett volna több is benne, de elégedett vagyok a pályafutásommal”, összegzi.

Egy apró hiányérzete mégiscsak van: a válogatottság. „Gondolj csak bele, székely embernek ez lett volna a legnagyobb elismerés”.

Talán ha nincs az az eset Véber Györggyel. Bicskei Bertalan volt akkor a szövetségi kapitány, aki korábban edzette Nagyot és szemmel kísérte teljesítményét…

Véber György az Újpest ünnepelt sztárja volt, amikor egy Diósgyőr elleni mérkőzésen Nagy Sándor egy szerencsétlen ütközés során eltörte az akkor 29 éves játékos lábát. „Ez az eset sajnos életem végéig el fog kísérni. Nem akartam sérülést okozni, ez sajnos benne van a sportban. Azzal vigasztalom magam, hogy velem is előfordulhatott volna. Na meg azzal, hogy azóta baráti viszonyba kerültem Véber Gyurival”.

Nagy Sándor szeret egy lépéssel előrébb gondolni. Tudatosan készült az edzői pályára is. „Nem akartam addig játszani, amíg a szurkolók bekiabálják, hogy vissza kéne már vonulnom. Ezért 32 évesen inkább igazoltam a harmadik osztályba és elkezdtem az edzői képzést”, magyarázza.

Előbb a nyíregyházi utánpótlásban, aztán a Bozsik Akadémián dolgozott, majd a Nyíregyháza sportigazgatója lett. Az új feladatkör pedig visszahozta őt szeretett a Székelyföldjére: a Sepsi OSK szakmai stábjában tevékeny részt vállalt a csapat történelmi feljutásában. „Otthonról haza kerültem és társedző voltam Suciu Valentin mellett, de ki kell emelnem a stáb többi tagját, Sándor István szakmai igazgatót, Rusandru Adrian kapusedzőt és Kulcsár Lászlót is”.

„Rengeteg kiváló edzővel dolgoztam együtt, elég, ha csak Bicskei Bertalan, Verebes István, Gellei Imre vagy Tornyi Barnabás nevét említem. Minden edzőtől igyekeztem tanulni. A jelenlegi edzők közül Jürgen Klopp megközelítése a legszimpatikusabb számomra. Szeretem azt a játékos közeli, mégis fegyelmezett, a játékot dominálni akaró stílust. Ha jó a hangulat az öltözőben, az már fél siker”, enged betekintést edzői filozófiájába.

A jelek szerint pedig futballistái fogékonyak ezekre a módszerekre, mert a Tiszakécske vezeti az NB III-at. „Célunk, hogy azonnal visszajussunk az NB II-be! Ehhez minden körülmény adott a klubnál, tényleg csak rajtunk múlik a siker. Attól, hogyan tesszük oda magunkat. Remek játékosállomány áll a rendelkezésemre, olyan, az felsőbb osztályokban már tapasztalatot szerzett futballistákkal, mint Horváth Attila, Kiprich Dávid (az egykori válogatott klasszis, Kiprich József fia), Máté János vagy éppen Fülöp Noel”, összegez elégedetten a mester. „Szerencsére eddig a koronavírus is elkerült minket”, teszi hozzá megkönnyebbülten.

Romániával ellenétben Magyarországon az első két osztály alatt nem kötelező az állandó tesztelés, ami miatt Erdélyben gyakorlatilag meghalt az amatőr labdarúgás, mivel az egyesületek, önkormányzatok nem tudják vállalni a borsos áru tesztek költségeit. Ezzel szemben Magyarországon az NB II-nél alacsonyabb osztályban szereplő csapatoknak csak akkor kell tesztelniük, ha a Magyar Kupában élvonalbeli vagy másodosztálybeli ellenfelekkel találkoznak. De a Magyar Labdarúgó Szövetség ekkor is átvállalja a költségeket. Kár, hogy erről a módszerről Bukarestben senki nem hallott még. Nálunk ugye a legújabb fejlemény, hogy a kormány bejelentette, igyekeznek előkészíteni azt a lehetőséget, hogy a sportegyesületek számára a legolcsóbb, 5 eurós teszteket tegyék elérhetővé. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy a lakosság számára miért nem lehet ugyanezeket a teszteket elérhetővé tenni a jelenlegi 51-72 eurós tesztek helyett…

A kissé hosszúra nyúlt kitérőnk után térjünk vissza Nagy Sándorhoz, aki jelenleg Nyíregyházán él, Tiszakécskén dolgozik – de a szíve egy szelete továbbra is a szülőföldé. „Szüleim minden nyarat Köpecen töltenek, és én is igyekszem minden évben hazalátogatni néhány hétig. Oda, ahová tartozom! Mindig is otthonomnak fogom tekinteni Köpecet.”, mondja elérzékenyülve, de annál határozottabban. Azt az ezer fős, szinte egészében magyarok lakta települést, ahol a Báthoryaktól nemesi címet is kaptak Nagy ősei.

„A székely vér nem válik vízzé! A székelyek összetartanak! Jó viszonyban vagyok Csizivel is (Csizmadia Csaba, az élvonalbeli Budafok marosszentgyörgyi edzője), szinte minden meccs előtt beszélünk telefonon. És kérjük, hogy a székelyek Istene segítsen meg minket”, árulja el az amúgy mélyen vallásos Nagy.

„A koronavírus miatt az idén nem tudtam sajnos hazautazni, és nagyon honvágyam van már. Remélem decemberben, a karácsonyi ünnepekre hazajutok, megengedi a vírushelyzet”, zárja szavait Nagy Sándor.

Csak azt kívánhatjuk neki, hogy a székelyek Istene segítse meg ebben! És segítsen meg valamennyinket ezekben az abszurd időkben!

 fotók: kecskeikronika.hu/ Sipos Bence