„Azt hittem, egyedüli lányként focizgatok a mezőn”

 „Amikor elkezdtem focizni, azt se tudtam, hogy létezik női foci”, meséli a román válogatott fiatal tehetsége, Nagy Melinda. Akinek sajnos már fiatalon meg mellett ismerkednie az élsport árnyoldalaival is: közel másfél évet hagyott ki súlyos sérülése miatt. A még mindig csak 20 éves védő azonban ősszel visszatért a pályára, ahol rendkívül fontos meccsek várnak rá a Kolozsvári U Olimpia színeiben, a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában, valamint a román válogatottban egyaránt.

- Legutóbb azt lehetett olvasni rólad, hogy visszatértél tavaly márciusban elszenvedett sérülésed után, a Birkirkara elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn mégsem voltál ott az Olimpia keretében. Hogy van a lábad?
- A lábam nagyjából helyrejött, még ha nem is teljesen fájdalommentes a játék. A bajnokságban már játszottam is, a Birkirkara ellen viszont egészségügyi okok miatt maradtam ki.

- Beszéljünk kicsit a sérülésedről. Mi is történt pontosan tavaly márciusban?
- Törökországban játszottunk felkészülési mérkőzést a román válogatottal Üzbegisztán ellen, amikor elszakadt a kereszt-és oldalsó szalag a térdemben. Különböző okok miatt csak egy hónappal később tudtak megműteni, majd amikor úgy nézett ki, rendbe jöttem, megsérült a térdkalácsom is. Végül már a Kolozsvári CFR orvosa is kezelt. Aztán amikor visszatérhettem volna, jött a koronavírus miatti szünet, ezért is húzódott olyan sokáig a kényszerpihenőm. Sajnos a sok eső miatt többször is műfüvön kellett edzenünk, majd Székelyudvarhelyi Vasas Femina ellen is műfüvön játszottunk, ez nem tesz jót a lábamnak, de most már játszani akarok.

- Idézzük fel kicsit gyerekkorod? Miként választja egy törékeny erdélyi leányzó az egyik legmacsóbb sportágat?
- Magyarszováton születtem, ott is kezdtem el az iskolát. Amióta az eszemet tudom, szerettem focizni a fiúkkal, apuval, az unokatesóimmal. Az iskolai tornatanárom javaslatára még a szomszéd faluban tartott válogatóra is elmentem, mivel 14 éves korig fiúk között is játszhatnak a lányok. A szüleim nem is tudtak róla, hogy elmentem a válogatóra. Aztán az edzők szóltak, hogy Kolozsváron működik női csapat. Addig a pillanatig nem is tudtam, hogy létezik női labdarúgás. Azt hittem, én egyedüli lányként focizgatok kint a mezőn (nevet).

- Kolozsvár a női labdarúgás fellegvára Romániában. Hogyan sikerült a beilleszkedés?
- Onnantól kezdve mindennap ingáztam a 36 kilométerre fekvő Kolozsvárra. Tekintve, hogy már 15 évesen bemutatkozhattam a felnőttek között a bajnokságban, úgy gondolom, elégedettek lehettek velem. A következő mérföldkő aztán 17 éves koromban jött el, amikor bemutatkozhattam a felnőtt válogatottban. Előtte persze játszottam már az utánpótlás-válogatottakban.

- Az Európa-bajnoki selejtezők nagy részéről lemaradtál a sérülés miatt, Románia pedig biztosan nem lesz ott a következő kontinenstornán. Mi lehet a reális célod a nemzeti csapatban?
- A legnagyobb vágyam nem is lehet más, mint hogy kijussak egy Európa-bajnokságra vagy egy világbajnokságra. Fiatal vagyok még és hosszú út áll előttem.

- Külföldi szerződés szerepel-e az álmaid között?
- Természetesen, hiszen ez mindenki számára cél a román női labdarúgásban. A magyar NB I ez komoly előrelépés, egyben ugródeszka is lehetne. A női labdarúgás csúcsa jelenleg a Lyon, mindenki oda vágyik. Figyelem Marozsán Dzsenifert, de a Wolfsburgban szereplő Zsakabfi Zsanettet is, követendő példa számomra az ő pályafutásuk.

- Ha már itt tartunk, van-e példaképed, kedvenc csapatok?
- Nem igazán van példaképem, főleg nem a nők között. Ha mégis meg kellene említenem valakit, akkor Sergio Ramost mondanám, ő is olyan védő, aki fizikai erejére támaszkodik, akárcsak én. Csapatként pedig a Real Madridot és a Manchester Cityt.

- Saját játékodat, erényeidet hogyan jellemeznéd_
- Úgy gondolom, kifejezetten erős játékos vagyok és ezt középső védőként vagy védekező középpályásként tudom kamatoztatni. De játszottam én már abszolút minden poszton. Csatárként kezdtem, majd az U15-ös válogatottban tettek be a védelem közepére. Úgy gondolom, ez jobban is illik hozzám, mint a támadójáték.

- Romániában meglehetősen kevés szó esik a női labdarúgásról. Gondolom erre nem is nagyon alapozhatod anyagi stabilitásodat.
- Ez sajnos így van. Keveset foglalkozik velünk a sajtó, sokan azt sem tudják, hogy Romániában van női labdarúgás. Kolozsváron egyetemre is járok, a heti hat nap edzés és egy meccs mellett újságírást tanulok.

- Románián belül is ki kell emelnünk Erdélyt – Kolozsvár mellett Székelyudvarhelyen, Borgóprundon vagy éppen Kisbecskereken is komoly, a tabella élmezőnyéhez tartozó csapatok vannak…
-Igen, egyértelműen ezekben a városokban tudják a legjobb körülményeket biztosítani, ezért a legjobb játékosok szívesebben szerződnek oda.

- Végezetül térjünk vissza a Bajnokok Ligájára – a máltai Birkirkara után a grúz WFC Lanckhuti lesz az ellenfeletek. Mit tudtok róla és szerinted meddig juthattok a BL-ben?
- Edzőnk szerint a Lanckhuti a tipikus kaukázusi jellemvonásokkal bír: határozott, harcos csapat. Nem bánjuk, hogy nem kell elutaznunk Grúziába és itthon fogadjuk következő ellenfelünket is. Úgy gondolom, az, hogy egyetlen meccsen dől el a továbbjutás, nagyobb esélyt biztosít a kisebb csapatoknak. Remélem sikerül továbbjutnunk és minél tovább menetelnünk a BL-ben.

fotók: Nagy Melinda személyes gyűjteménye/https://u-olimpiacluj.ro/ A.Osipov/ Gábor István-Gábor