Kicsit tartott attól, hogy Romániába szerződjön

A sokszoros magyar válogatott röplabdázó Bleicher Réka jól érzi magát Erdélyben! Erről tanúskodik mosolya, jó hangulata, amikor egy interjú erejéig megkerestük. A 25 éves játékos a BSE, az MTK, a Jászberény, az Újpest és a Vasas után a nyáron bajnokként szerződött a román címvédőhöz Balázsfalvára. A Volei Alba Blaj 2011-ben alakult, szűk egy évtized alatt 5 román bajnoki címet szerzett és a nemzetközi porondon is letette már névjegyét: 2018-ban a Bajnokok Ligájában, egy évvel később a CEV Kupában jutott döntőbe. A szerb Darko Zakocs 2014 óta felel a szakmai munkáért, irányításával és Réka közreműködésével fél távnál 11 meccsen mindössze 6 szettveszteséggel 2 pontos hátrányból követik a listavezető Targovistét.

Hogy érzed magad Erdélyben, azon belül Balázsfalván?
Kifejezetten jól! Az elején, amikor készültem aláírni a szerződésemet, mindenki mondta, hogy nem lesz ez könnyű, egy magyar lány idejön Romániába játszani. Egy kicsit tartottam tőle én is, de semmi negatívat nem tapasztaltam. Tavaly a Vasassal összecsaptunk a Balázsfalvával, az akkori ellenfeleim most már csapattársként tekintenek rám, én pedig semmilyen negatív vonzatát nem tapasztaltam annak, hogy magyar vagyok. Az edzésen befogadóak, a klubtól, a vezetőktől nagyon sokat kaptam. Itt profi sportról van szó, nem szabad, hogy a történelem meghatározza, a pályán hogyan játszom, az edzéseken miként teljesítek.

Balázsfalván (a kisváros mintegy 11.000 fős lakosságából alig 400-an vallották magukat magyarnak, a hozzárendelt településekkel együtt 20.000-ből közel 1700-an) túl sok magyar szót nem hallhatsz, gondolom.
De igen! Aki keres, az talál! (mosolyog) Heti rendszerességgel végzünk vírusteszteket, az egyik ápolónő pedig a múltkor magyarul szólt hozzám. Balázsfalván van magyar nyelvű katolikus mise és ott találkozom nénikkel, bácsikkal. Az utcán viszont nem nagyon hallani magyar hangot.

Erdélyből, a környékből sikerült felfedezned, meglátogatnod valamit?
Az első hely, amit meglátogattam, az Gyulafehérvár volt. A városközponti része, a vár és az érseki palota nagyon-nagyon tetszett és ott is magyarul tudtam beszélgetni egy kürtös kalácsossal, ez is kellemes meglepetés volt. Aztán észak felé indultam: Nagyenyed, Torockó, Torockószentgyörgyön van egy nagyon jó étterem, oda is beültem, majd vissza is tértem nemrég. Megnéztem, milyen télen is és ugyanolyan gyönyörű! De voltam Segesváron, Medgyesen – a környező városokban.

Említetted a koronavírust, ami a ti csapatotokra is lesújtott korábban. Neked sikerült elkerülnöd?
Én is átestem rajta. Sajnos vagy nem sajnos, nem is tudom, milyen jelzővel illessem. De hál`Istennek semmilyen komolyabb tünetem nem volt. Csak a szaglásomat és az ízérzékelésemet veszítettem el és fáradékonyabb voltam. De mindez azt jelentette, hogy két hét edzésből kimaradtam és utána is fokozatosan tértem vissza. A csapat nagy részén átment már a vírus, de elég erős és széles a keretünk, minden meccsen volt, aki kiálljon.

Két hét kihagyás után nehéz volt az edzéshátrányt ledolgozni?
Igen, éreztem magamon, hogy hamarabb elfáradok. De edzésről edzésre egyre jobb volt, úgyhogy összességében azt kell mondanom, nem volt vészes. Az otthoni ismerősökkel beszélgetve és azok alapján, amit ők meséltek, szerencsésnek mondhatom magam.

Amint már említetted, a tavaly még a Vasas színeiben összecsaptál a Balázsfalvával. Ott figyeltek fel rád?
Ezt konkrétan nem tudom, hogy akkor észrevettek-e engem, de azt el tudom képzelni, hogy az befolyásolta az edző véleményét. A menedzserem intézte a szerződést, ő tartotta a kapcsolatot a klub vezetőségével és ő mondta nekem július közepe táján, hogy van egy megkeresés innen. Én meg mondtam, hogy vágjunk bele. Lehet, hogy közrejátszott az is, hogy ahogy a tavaly játszottam a Vasassal és megtetszettem nekik, de ezt igazából soha nem kérdeztem.

Bajnokcsapattól szerződtél bajnokcsapathoz, hiszen tavaly a Vasas aranyérmes volt Magyarországon. Van-e különbség a két csapat, a két bajnokság vagy a közeg között?
A közeget emelném ki, ami nagyon különböző. Itt az edzések intenzitása és az erő az, ami nagyobb. A röplabda az mindenhol röplabda, de itt valahogy mégis többnek érzem az edzésmunkát. Nem bántam meg, hogy ide szerződtem. Mindenki mondta, hogy nehéz lesz. Nem is könnyű, főleg az elején ne volt az, már csak azért sem, mert első szezonom ez külföldön. Honvágyam volt, meg kellett szoknom a dolgokat, de most már úgy érzem, jó döntés volt, mert fejlődtem. Elsősorban mentálisan, mert meg kell állnom a saját lábamon, kikerültem az otthoni korfontzónámból, napról napra meg kell azért küzdeni, hogy talpon maradjon az ember.

Ha a magyar és a román bajnokságot összevetjük, a román erősebb?
Az a hasonlóság a kettő között, hogy olyan három-négy csapat kimagaslik a mezőnyből. Túl nagy különbség nincs a kettő között, de az edzésmunka miatt úgy gondolom, ez jó váltás volt nekem.

Amikor Balázsfalvára aláírtál, azt nyilatkoztad, hogy ugródeszkaként tekintesz erre a lehetőségre. Hova vezethet ez az ugrás? Mi az a cél, ami a szemed előtt lebeg, tekintve, hogy fiatal játékos vagy még?
A határ a csillagos ég (nevet). Elsősorban magamat akartam kipróbálni. Hogy bírom-e az otthoniak nélkül, hogy milyen az, ha már nem a saját korfontzónámban mozgok. És nagyon tetszik! Miután megszoktam a közeget, olyan, mintha otthon lennék. Nyilván, nem az anyanyelvemen beszélek, leginkább az angolt használjuk az edzéseken. Nem tudom, meddig maradok Romániában, Erdélyben, de Európában nagyon sok jó bajnokság van, ahol szívesen kipróbálnám magam. De ez még a jövő zenéje, így januárban nem ilyeneken szoktam gondolkodni (nevet).

Többször említetted, hogy megkérdeztél embereket, mielőtt ide szerződtél. Kikkel konzultáltál? A férfi mezőnyben van egy-két magyarországi játékos Romániában, ott van például Dávid Csanád, aki a szezon előtt szerződött Nagybányáról Zilahra…
Ismerem Csanádot is, de egyik legjobb barátnőm, Dékány Berni (közel 80-szoros magyar válogatott, aki a nyártól a Vasast elhagyva a francia Cannes játékosa, szerk.) néhány éve Bukarestben játszott. Ő is mondta, milyen a bajnokság, de én is képben voltam, főleg a Balázsfalva csapatával kapcsolatban, amelynek komoly múltja és nemzetközi eredményei voltak. Az edzőről is jókat hallottam szakmailag. Szigorú nagyon és magasak az elvárásai, de ha az ember előre akar lépni, akkor ezeknek meg kell felelni. Akkor is és most is úgy érzem, innen akár még feljebb is juthatok.

Miként jellemeznéd az első félévedet Balázsfalván?
Csapatszinten elég jó félévet zártunk, egyetlen meccsen kaptunk ki 3-2-re a Targoviste ellen. Az egy presztízsmeccs volt, úgy mentünk neki, hogy nyerni szeretnénk, de sajnos nem sikerült. Szerencsére ez a bajnokság elején volt, van esélyünk visszavágni tavasszal. A Challenge Kupában bejutottunk a legjobb négy közé, ahol a Kaposvár ellen játszunk majd, ami szintén érdekes les. Egyéni szempontból úgy gondolom, elég sok játéklehetőséget kaptam, már most többet játszottam, mint tavaly, úgyhogy ilyen szempontból is előrelépés volt ez.

A nemzetközi kupák kapcsán meg kell kérdeznem, az, hogy a klubvezetés úgy döntött, visszalép a Bajnokok Ligájától és a Challenge Kupában indul, miként érintett titeket, játékosokat?
Ha az ember a legmagasabb szintre akar eljutni, akkor azok között a klubok között kell kipróbálja magát. Ez pedig a Bajnokok Ligája. De úgy gondolom, a klub jó döntést hozott azzal, hogy a harmadik számú kupasorozatban indult, mert a vírushelyzet miatt minden bizonytalanná vált.

Szóba került már a Kaposvár elleni mérkőzés. Milyen érzés lesz számodra, főleg, hogy a nemzetközi kupában először játszhatsz magyar csapat ellen?
Úgy gondolom, döntőben a helye a mi csapatunknak, ami azt jelenti, hogy a Kaposvárt megverjük. De nem lesz egy egyszerű meccs. A lányokkal már beszélgettünk róla, kiket ismerek onnan, meg hogy a ők kiket ismernek, mert a Kaposvárban is sok a szerb játékos. De a mérkőzésen látjuk majd meg, ki hogyan teljesít. Nekem kicsit furcsa lesz. Amikor megtudtam, hogy a Challenge-kupában indulunk, tudtam azt is, hogy a Kaposvár is ott indul és azért szurkoltam, hogy ez ne legyen, ne kelljen magyar csapat ellen játszanom. De ez profi sport! Nem lesz könnyű és meglesz a varázsa.

Ejtsünk néhány szót a válogatottról. A koronavírus alaposan felforgatta a programot…
A két ünnep között lett volna edzőtábor, majd január első két hétvégéjén Európa-bajnoki selejtezőt kellett volna vívnunk tornarendszerben, de ez elmaradt. A legfrissebb információm, hogy májustól lesz ismét munka a válogatottnál, nyáron lesz Európa Liga, ha lesz. Egyelőre annyi biztos, hogy a januári program elmaradt.

Tudom, hogy korai kérdés ez, de milyen hosszúra tervezed az erdélyi tartózkodásodat? Hány évig szól a szerződésed?
Egy éves szerződés köt a csapathoz. Tényleg nagyon korai ez a kérdés és mindkét félen múlik. Ha meg akarnak tartani, akkor el fogok rajta gondolkodni, mert megszerettem itt lenni, de ez a jövő zenéje.

Ha tíz év múlva beszélgetünk, mi lenne az a pályafutás, amire visszatekintve elégedetten csettintenél?
Nagy álmom, hogy a Bajnokok Ligája négyes döntőjében játsszak, válogatott szinten pedig egy világbajnoki részvétel. Olimpiában gondolkodni nem reális, de Eb-n nyolc közé jutni meg a világbajnokságra kijutni jó lenne. Ehhez azonban még sokat kell dolgoznunk, de jó úton haladunk. Ahhoz képest, hogy hol volt a magyar válogatott öt éve, nagyot léptünk előre.

fotók: Bleicher Réka felhatalmazásával