Német lehet, magyar nem, legalábbis a román sajtóban

Dicséretes kezdeményezést indított útjára a Gazeta Sporturilor – Románai egyetlen sportnapilapja a méltatlanul a sportvilág homályába veszett alakokat igyekszik megidézni Elfeledett hősök című új sorozatában. Amelynek első részének főszereplője Gierling György. Vagy, ahogy ők írják, Gheorghe Gierling.

Még ha nehezen is emésztjük meg, de a kölcsönös tisztelet jegyében már megszoktuk, hogy Bölöni László Ladislau, Jenei Imre Emerich, Kovás István Stefan…. és még sorolhatnánk. Az már viszont minden határon túllép és egyenesen bicskanyitogató, minként lett a Gazeta Sporturilor hasábjain a német-magyar felmenőkkel rendelkező Gierling német-román gyökerű labdarúgó.

Az egykori szélső ugyanis a Gazeta Sporturilor bemutatása szerint „német-román vegyes családból” származik. Ehhez képest a most 96 éves Gierling így vall származásáról néhány sorra később: „Apám német származású, Segesvár mellől, Nagyekemezőről…..szülei haragudtak, amiért magyar lányt vett feleségül”. Szóval, így lesz a magyarból kéretlenül román a XXI. század romániai (sport)sajtójában – bizonyára a teljes mértékű elfogadás és megbecsülés jegyében.

(Dicséretes apróság, hogy a később megjelent online-változatban már német-magyar család szerepel. )

Zsengellér és Szusza ellen is játszott

Gierling György 1927-ben született Marosvásárhelyen és teljes pályafutását szülővárosában, annak különböző nevű csapataiban töltötte. Játszott az MSE-ben, a Locomotivában, a Recoltában, a CS-ben és a Muresulban is. A román élvonalban 112 meccsen lépett pályára és szélső védőként egyetlen gólt sem lőtt. Szerzett viszont kettőt a második osztályban és egyet a Román Kupában.

Memóriája pocainak kiemelkedő helyén szerepel 1944, amikor pályára lépett az Erdélyben portyázó Újpest ellen. A lila-fehéreknél olyan klasszisok játszottak, mint az 1938-as világbajnoki döntőn pályára lépő Zsengellér Gyula vagy az Aranycsapatból csak személyes ellentétek miatt kimaradó Szusza Ferenc. A salakpálya miatt a budapestiek pályára sem akartak lépni, végül azonban 6:2-re nyertek. A hazaiak egyik gólját az alig 17 éves Gierling lőtte.

A jó erőben lévő öregúr felelevenítette, hogy a 40-es években négy csapat is működött Marosvásárhelyen: a MÁV a vasúti társaságé, az MSE a városé, az NMKTE a céheké, az Attila pedig a fuvarozóké volt. A magyar második osztályban játszva Budapestre is el kellett utazniuk meccselni, ami bizony nem volt egyszerű feladat: Marosvásárhelyről Dédáig utaztak vonattal, Dédától Szeretfalváig autóbuszon, majd onnan Budapestre ismét vonaton.

Az anyja nem tudta, él-e egyáltalán

A világháború végén német származása és a magyar hadseregben szolgálatot teljesítő édesapja miatt Gierlinget a „felszabadító” orosz hadsereg deportálta. Öt évet töltött az Uralban munkatáborban, az első három évben az édesanyja azt sem tudta, él-e egyáltalán…

Gierling játszott a korszak olyan óriása ellen, mint a 32-szeres román és 3-szoros magyar válogatott Pecsovszky (a cikkben Petschowsky, másutt Petschovschi) József ellen, aki első román válogatottként kapott meghívót a világválogatottban. Első edzője Kiss András volt, de volt mestere a legendás Dobay István is.

Az öregúr legnagyobb bánatára a régiek közül már csak Publik Antal (Anton Publik) él, de ő is Magyarországra települt át…

fotó: gsp.ro