Egy korszak vége: meghalt a nyomtatott sportújságírás Romániában!
A Gazeta Sporturilor munkatársait szerdán értesítették arról, hogy másnap már nem jelenik meg az újság!
Szerdán jelent meg utoljára Románia egyetlen sportnapilapja, a Gazeta Sporturilor! A drasztikus változásról nem csak az olvasók nem tudtak, de maguk a munkatársak sem!
A Gazeta Spoturilor 1924. szeptember 14-én jelent meg először. A rendszerváltozás után több riválisa is működött, a legnagyobb vetélytársa a ProSport volt, amely 1997. július 2. és 2013. december 6. között működött. Bezárása óta a Gazeta Sporturilor maradt az egyedüli sportnapilap az országban. Egészen 2023. november 1-ig.
Amikor a szerdai cikkek elkészültek, még a munkatársak sem tudták, hogy történelmi lapszámon dolgoztak! Elsőként a terjesztői raktárban dolgozókat értesítették arról szerda reggel, hogy nincs tovább. Aztán a szerdai nap folyamán az újságírókat is tájékoztatták - emailben.
A lap 2018 óta a svájci székhelyű Ringier lapkiadó vállalkozáshoz tartozott. Az említett emailben a Ringier azzal indokolta a drasztikus döntést, hogy 2018 óta 27%-kal esett vissza az eladás, jelentősen nőtt viszont a papír ára és a nyomdaköltség…
Száz éves intézményt egy nap alatt sikerült megszüntetni!
Önkéntelenül Paksi Endre és az Ossian sorai jutnak eszembe„Tizenöt perc néha nagyon kevés, Ha sorsod döntöd el vagy utad végére érsz./Tizenöt perc arra sosem elég/Hogy tornyot építs fel, de percek alatt leég”.
És bizony – jó ideje tudjuk, hogy a nyomtatott sajtónak befellegzett! Rászámolnak, mint a bokszban! De azok, akik szeretik kézbe venni, tűrögetni a ropogós papírt, akik szeretik a nyomdafesték illatát, azt remélik, ez a rászámolás minél tovább tart. Tudtuk, láttuk, országos és regionális lapok sokasága szűnt meg az utóbbi egy évben az országban. Kisebbségben élve úgy érezhettük, nyelvi és etnikai megmaradásunk bástyái voltak ezek. De nem! Nem háríthatjuk át ennek felelősségét: megmaradásunk bástyái csakis mi maguk vagyunk!
A Gazeta Sporturilor persze nem magyar nyelvű volt. E sorok írója 2000. októbere óta volt napi fogyasztója a romániai sportnapilapoknak. Az olyan konzervatív, kőkori szokásokkal bírók, mint én magam, nem csak egy újsággal lettünk szegényebbek! Egy napi rituáléval, egy vonatkoztatási ponttal, a jó eső érzéssel, hogy az újságárús ismer és tudja, mit akarok venni, az élet apró örömeinek egyikével!
A jövő már rég elkezdődött! Vajon miért nem örülök neki?
Ui. „úgy van az élet is, mint a mosoly, / elkopik emberek arcairól”, Bikini.