Európa legmagasabb hegyén fog futni a szatmári tájfutó!

A motiváció, a kitartás elengedhetetlen emberi jellemzők, ha sikert szeretnénk elérni. Ezen kifejezéseket már az óvodás gyerekeknek is gyakran emlegetjük, holott ők nem is biztos, hogy értik a szavak valódi jelentését. Mert mit jelent a motiváció és a kitartás? Azt mondjuk gondolkodás nélkül, hogy addig dolgozni, akár erőnk felett is a kitűzött cél megvalósítása érdekében, amíg megvalósítjuk azt. De ezek mind elméleti megfogalmazások. Ha gyakorlatban szeretnénk megfogalmazni, hogy mi a motiváció és a kitartás, akkor bizonyára sportolók jutnak eszünkbe. Szatmáriként egyre gyakrabban a futók, kerékpározók képe társul a kitartás és motiváció kettőséhez. A korán kelők gyakran láthatják, amint egy női alak a hajnali órákban, időjárástól függetlenül, szalad a város utcáin, hídjain, hétvégén pedig változó nehézségű terepeken teszi mindezt. Az autóból álmosan kinézve érthetetlennek tűnhet „A Nő”, aki csak szalad és szalad, rendíthetetlenül. Az értelmetlennek tűnő hajnali futás Jeromos Andrea - mert róla van szó - edzéstervének része, hiszen évről évre nagyobb szabású terepfutóversenyre készül. Andrea válaszolt is néhány kérdésünkre, melyből kicsit jobban megismerhetjük, és megérthetjük a szaladás iránti szenvedélyét, s talán az olvasók közül néhányan kedvet is kapnak ezen sport kipróbálásához.

— Meséljen magáról, és arról, hogyan kezdett el futni, mi motiválta?
— Jeromos Andrea vagyok, két csodálatos fiúgyermek édesanyja, feleség, pedagógus, közgazdász, edző, és most már elmondhatom, amatőr terepfutó is. Öt éve szaladok. Mindig is életem része volt a sport, de a futás soha nem szerepelt benne. A férjem amatőrként triatlon országos bajnokság pódiumára állt, erre való edzéseire sokszor próbált rábeszélni, hogy tartsak vele. Próbáltam, de nem értettem, mi hajtja, mitől tér vissza mosolyogva minden egyes kihívás teljesítése után. Untam és utáltam is a futást. Aztán betöltöttem a 40. életévemet, és megvilágosodtam. Jó, ehhez hozzátartozott a súlyfölösleg is, amivel két szülés után maradtam. Küzdöttem, hogy ledolgozzam, időközben több ágazatban is képeztem magam a család és a munka mellett, és edzői diplomát is szereztem, majd munka után edzőként is dolgoztam (immár több éve), de valahogy nem volt az igazi. Aztán kattant valami. Gyaloglással kezdtem, majd váltogattam a gyaloglást futással. Lassan nőtt a tempó, és a táv, majd 2021-ben elindultam első terepfutó versenyemen, a Tour de Turon, ahol a félmaraton távon sikerült pódiumra álljak. Ez önbizalmat adott, és folytattam a futóedzéseket. Rájöttem, hogy a terepfutás az én világom. Ott találtam meg azt, amit kerestem: önmagam.

— A kezdeti mozgásszeretete komolyabb szintre lépett, hiszen céltudatosan nevezett be egy-egy nagyobb futóversenyre, melyek teljesítése komoly felkészülést igényel. Honnan van erre kitartása, energiája? Hogyan lehet ezt a legnehezebb napokon is teljesíteni?
— A versenyek az edzések megünneplése. Ha egy versenyt sikerül szintidőn belül teljesíteni, az a hab a tortán. Minden versenyen elsődleges célom, hogy épen, egészségesen térjek vissza a családomhoz. Ez az egyezségünk. A biztonság az első. Ha sikerül pódiumra is állnom, az a cseresznye a habon. Persze, minden verseny fontos, de a felkészülés rájuk, a mindennapi edzések viszik a színeket a mindennapjaimba. A természetben való futás az én-időm. Ilyenkor csak magammal kell foglalkoznom, csak magamra figyelek. A természet a templomom, ilyenkor kerülök igazán közel Istenhez. Feltöltődöm, megtisztul a lelkem, a gondolataim, minden a helyére kerül. Vannak-e nehéz napok? Persze, hogy vannak! Sokszor olyan időben indulok el szaladni, hogy a kutyámat sem engedném ki, és a hátam közepére sem kívánom az egészet! Sokszor azt sem tudom, hogy fért bele minden a napi programomba, de az edzések köré igyekszem építeni mindent. Mert a futással járó örömök és fájdalmak edzik a testemet és a lelkemet is, megtanítanak, hogy a bukások után fel lehet állni, és ezekre szükség van ahhoz, hogy a sikerek még édesebbek legyenek. A szaladás a mindennapjaim szükséges része lett, energiát ad a mindennapokhoz, csak fel kell húzni a futócipőt, és minden a helyére kerül.

— Az idei évben egy igazán embert próbáló, ámde káprázatos útvonalon áthaladó versenyre nevezett be. Hogyan lehet erre bekerülni? Honnan az indíttatás? Egyedül készül a versenyre vagy vannak társai, akik segítik a felkészülést? Szatmár megyében hol lehet egy hegyi terepfutó versenyre felkészülni?
— Ahogy már említettem, a versenyek az edzések ünnepei. Öt éve szaladok, két éve céltudatosan, az egyik legjobb coach, Takács Szabi felkészítésével edzek, versenyzek. Van egy fantasztikus családom, vagány barátaim, akik segítenek, támogatnak mindenben. Szeret a jó Isten, futó lábakat adott, erős lelket, agyat, jó szívet, tüdőt hozzájuk. Hol máshol lehetne szebben ezt megünnepelni, mint a világ egyik legszebb helyén, Európa legmagasabb hegyén, a Fehér Hegyen — Mont Blancon? Pénteken, augusztus 30-án 9:15 órakor rajtolok el az UTMB (Ultra Trail du Mont Blanc) CCC elnevezésű 100 km-es távján, ahol 6.150 méternyi szintkülönbséget összegyűjtve 26 és fél órás végső szintidővel, illetve nyolc köztes szintidőn belül kell teljesíteni. Ahhoz, hogy itt lehessek, olyan terepfutó versenyeket kellett sikeresen teljesítenem, melyeket a szervezők elismernek. Több tízezren a világ minden tájáról itt szerették volna ünnepelni a felkészüléseiket, ezért sorsolással döntötték el, ki lehet majd itt. Szerencsés voltam, januárban kisorsoltak.
Minden verseny ünnep és egyben felmérés is. Ez itt most egy nemzetközi szintű, a hely miatt kicsit még különlegesebb számomra. Csodás tájak, fantasztikus szervezés, rengeteg hasonszőrű mosolygós futó. Boldogságmámor. „Csak” ennyi, ezért. A futóedzéseim nagy részét egyedül futom, általában hajnalban, munka előtt. Szerencsére nem mindig. A városban való edzéseimen néha együtt szaladunk Hajnali Baglyok minicsapatunk tagjaival- Norbival, Tibuval, Rolival. Hétvégenként pedig kiszabadulásként a városon kívül, terepen edzek Túrterebesen, Sárközhegyen, a Kiskövesen, vagy kicsit távolabb, Nagybánya környékén, ahol hol a Csodanőkkel, Marikával, Bernivel, Diával, Andival, Tündével, hol pedig férjemmel, Péterrel és a fiaimmal, Ákossal és Áronnal. A futáshoz erőnléti edzések is szükségesek, melyeken nem csak a testemet erősítem, szerencsés vagyok, olyan csapattal edzhetek, akikkel a lelkem is erősödik, szépül. Csak néhány nevet említek az eddigieken kívül: Zita, Miha, Alina, Brigitte, Adela, Lili, Andi, Réka, Edit, Zsani, Melánia, Gyöngyi, Zsuzsa, Mónika, Anikó, és a többiek, köszi nektek is!

— Egy nagyszabású versenyen való részvétel anyagi megterheléssel is jár. Vannak szponzorai, akikre számíthat?
— Ezeket a terheket a családi kasszánknak nem is bírná el. Ilyenkor nem csak a verseny költségeivel (nevezési díj, felszerelés, utazási költség, szállás, étkezés, stb.) kell számolni, hanem az eddigi felkészülés költségeivel is. A családi kassza sajnos nem mentesült teljesen, de a jó Isten segítséget nyújt ebben is: támogatókat küld, akik idén (is) anyagi segítséget nyújtottak, hogy megvalósíthassam álmaimat, és ezért hálás vagyok nekik nagyon, köszönet nekik, hogy eddig eljuthattam. Remélem, támogatóim maradnak a továbbiakban is, illetve csatlakoznak hozzájuk mások is…Külön köszönet a Pro Racers Egyesületnek, melynek hálás és büszke tagja vagyok, valamint a Pro Runnersnek is.

— Végezetül mi az a tanács, amivel egy kezdő futót elláthat? Mire kell figyelni, és mit célszerű betartani?
— Néhány ajánlás: fokozatosság, türelem, kitartás, munka, pihenés. Újra, és újra, minden nap. Soha ne add fel, ezek mindig meghozzák az eredményt, még akkor is, ha sokáig úgy tűnik, hogy nem. Eddz tudatosan az agyad is, ne csak a tested, ápold a lelkedet is. Csak együtt működnek harmóniában.

— Lehet a pénteki versenyt követni?
— Itt lehet majd a versenyen való haladásomat követni https://live.utmb.world/utmb/2024/runners/5604. Köszönöm, hogy velem vagytok!

 fotók: Jeromos Andrea saját archívuma