“Én lennék a legboldogabb, ha minél hamarább visszaülhetnék a VSK kispadjára”


Exkluzív interjú Mauro Procaccinivel, a Szatmárnémeti VSK olasz edzőjével.

 November közepén a kispadról önként felálló montenegrói Goran Boskovic helyét vette át a Szatmárnémeti VSK női kosárlabda-csapatának élén Mauro Procaccini. Ugyan a rutinos olasz szakember már nem tudta megmenteni a sorozatot 2018-ban megnyerő gárda szezonját a Közép Európa Ligában és a bajnokságban is becsúszott egy-két váratlan vereség, a VSK játéka egyértelműen kezdett formát ölteni. A gárda a második helyen zárta a középszakaszt a nagy rivális Sepsi mögött és az elődöntőben folytathatja a szezont. Amennyiben lesz egyáltalán folytatása. Az 58 éves talján mindemellett személyiségével is megkedveltette magát úgy a vezetőkkel, mint a szurkolókkal.

Olaszos közvetlenségével Mauro Procaccini fenntartások nélkül adott exkluzív interjút az erdelysport.hu-nak, amiért ezúttal is köszönetet szeretnénk mondani. Köszönettel tartozom továbbá Király Rékának is, aki kérdéseinket, illetve a mester válaszait lefordította olaszra, illetve magyarra.

Kezdjük az elején – miként történt a kapcsolatfelvétel a VSK-val és mit tudott Romániáról, a román női kosárlabdáról abban a pillanatban?
Az ügynököm lépett velem kapcsolatba, novemberben és úgy gondoltam, ez egy jó alkalom lehet arra, hogy megismerjek egy új bajnokságot, egy új országot.

Milyen körülmények fogadták Szatmáron? Min kellett elsőként változtatni ahhoz, hogy a csapat azt játssza, amit Ön kívánt?
Elég nehéz helyzet fogadott, ami elsősorban Brittany Denson sérülésének volt köszönhető, de a román lányok egy része nagyon segítőkész volt már az elejétől. És persze az egyesület mindig mindenben mellettem állt.

Nehezítette az Ön dolgát, hogy a bajnokság mellett a Közép Európa Ligában (CEWL) is helyt kellett állniuk?
A kupában való szereplés eléggé megterhelő volt , főleg fizikai szempontból. De úgy gondolom, nagyon hasznos egy csapatnak részt vennie az európai kupában is. Nagyon jó meccseket játszottunk, de sajnos nem volt elég a továbbjutáshoz.

A szatmáriak régi álma a bajnoki cím, ebben a Sepsit kell legyőzni jelenleg. Ön hogy látja, van erre reális esély?
A csapat nagyon jól dolgozott és a Sepsi elleni győzelem lehetősége elhitette velünk, hogy egy fontos célért küzdünk. Dandra Moss érkezésével, szerintem, végre teljes lett a csapat minden poszton és így készek vagyunk megküzdeni álmainkért.

Miként értékeli az elért eredményeket, az elvégzett munkát, a csapat fejlődését?
Az eredmények nekem csak egy bizonyos pontig fontosak! Nagyon elégedett vagyok, a lányok odaadásról és komolyságról tettek tanúbizonyságot a pályán és azon kívül is.

Hogyan látja, be tudják fejezni a bajnokságot? Amennyiben igen, akkor Önnel a kispadon?
Nem tudom mi fog történni... Ha visszakerülünk a normális kerékvágásba, én leszek a legboldogabb, ha az első járattal Szatmárnémetibe repülhetek és újra leülhetek a VSk kispadjára.

Tudom, hogy korai a kérdés, de lát rá esélyt, hogy a következő szezonban is Ön üljön a VSK kispadján?
A világ jelenlegi drámai helyzetében sajnos nem hiszem, hogy lehet a jövőről beszélni... De ha lehetőségem lenne visszatérni Szatmárnémetibe, gondolkodás nélkül megtenném.

Hogyan érezte magát Erdélyben, Szatmáron?

Nagyon jól éreztem magam! Az emberek , a város, az egyesület azon igyekezett, hogy otthon érezzem magam és ez sikerült is. Ezúton szeretnék megköszönni mindent az egész városnak, a szurkolóknak.

Elmesélne egy vicces történetet, amit Szatmáron élt meg?
Nem sok dolog történt velem , a mindennapjaimat otthon és a teremben töltöttem.... De azt elmondhatom, hogy sok jó emberrel találkoztam.

Pályafutása során dolgozott Nigériában is. Milyenek ott a körülmények? Mi az, ami esetleg a legjobban meglepte, megdöbbentette?
Nigéria marad az egyik legszebb és legcsodálatosabb tapasztalat, amit valaha megéltem. Elég nehéz volt ott dolgoznom... De a nigériai nép képes boldog lenni a legszörnyűbb körülmények közepette is. Nagyon meghatott, hogy mindig mosollyal az arcukon élnek.

Végezetül nem tehetem meg, hogy ne kérdezzem meg, milyen a helyzet jelenleg Olaszországban? Illetve milyen érzés volt Szatmárról követni az ottani eseményeket?
Ebben a helyzetben azt hiszem, mást nem is kívánhatok Önnek és Családjának, mint jó egészséget!

A jelenlegi helyzet elég drámai! Sok ismerősöm meghalt…. És a legszomorúbb az, hogy nem látszik a fény az alagút végén! Hihetetlenül nehéz volt ezt az egész helyzetet távolról megélnem, főleg, mert a legkisebbik lányom gyermeket vár. Szerencsére mindenki jól van a családban.Remélem Romániának és a romániaiaknak lessz erejük túljútni ezen a pillanaton. Nagyon reménykedem a viszontlátásban és abban, hogy legközelebb már csak a kosárlabdára kell gondolnom.
Óriási ölelést küldök Önnek és a családjának.

fotók: facebook.com/CSM-Satu-Mare

A rovat legfrissebb hírei