Mit csinál közel ezer gyerek koronavírus-járvány idején?

„Mi csapatot építünk! Nálunk a játék, a mozgás szeretete a legfontosabb, ezért kézilabdázik nálunk közel ezer gyerek”, szereti kiemelni Kiss Zoltán Sándor. Felmerül viszont a kérdés, mit csinál ennyi gyerek koronavírus-járvány idején? Bezárva a négy fal közé.

A Partiumi Kézilabda Akadémia vezetői az elsők között léptettek életbe megszorító intézkedéseket, amikor a járvány még csak villogtatta vészjósló karmait. Ugyan akkor sok kritikát váltott ki döntésük, mely szerint azonnal leállították a bajnokságaikat, a csapatok utaztatását és versenyeztetését, sajnos beigazolódott: nem tévedtek. „Szomorú, de bölcs döntés volt”, összegzi jó másfél hónappal később Kiss Zoltán. Aki a civil kezdeményezést mintegy hat évvel ezelőtt útjára indította, még Szatmár-Ferencváros határon átnyúló női kézilabda utánpótlás projekt néven.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy teljes hibernálásba vonultak volna – mivel a „passzivitás egyenlő a halállal”. Így hát a gyerekek rendszeresen edzenek otthon. „Molnár András nemzetközi mesteredző útmutatásai alapján edzőink napra lebontott edzéstervet dolgoztak ki korosztálytól függően a gyerekeknek. Mivel a kicsik szeretnek mozogni, legtöbbjük számára nem is okoz gondot az otthoni edzés. Ezt videóra veszik, így ellenőrizni is tudjuk, mennyire tartják be az utasításokat”, mondja Kiss.

Mivel Kiss Zoltán Sándor nem az a típus, aki mindig csak a pohár üres felét látná – aki egy ilyen nagyszabású kezdeményezésnek a nulláról nekivág, nyilván nem is lehet ilyen -, a szatmárnémeti származású szakember máris sorolja az helyzet pozitív oldalait. „Az otthoni edzés sok helyen családi eseménnyé vált, több videón is látni, hogy az anyuka együtt mozog a lányával. Mindamellett, hogy ezek az edzések segítenek fenntartani a gyerekek fizikai állóképességét, javítják a hangulatukat is, a szülők pedig hálásak, mert kizökkentik a lányokat a bezártság monotonitásából.”

A hálátlan helyzetnek van azonban szakmai hozadéka is, ami földrészünk északi oldalán ráadásul mindennaposnak tekinthető. „Önálló munkára sarkallják a gyerekeket, akik lelkiismeretesen követik is az utasításokat. Ez a munkamodell bevett gyakorlatnak számít a skandináv iskolában, csak nálunk tekintenek rá sokan sanda szemmel. Ráadásul, mivel a felvételeket vissza is lehet nézni, a gyerek azt is megnézheti, igaza van-e az edzőnek, amikor egy-egy mozdulatot, gyakorlatot kijavít. És mivel ezek a videók zárt csoportban láthatók, így mindenki tanulhat a másik hibájából is.” És így válik csoportos képzéssé az egyéni gyakorlás…

A szakemberek számára érdekes megfigyelni azt is, mily módon válnak a gyerekek egyre tudatosabbá: a legkisebbek még azért dolgoznak, mert szeretnek mozogni. A 9-10 évesek már kezdik érteni a célt, a 12-13 évesek pedig már profikhoz méltóan céltudatosak. Talán ennek is tudható be, hogy a projekt négy kézilabda-csemetéje meghívást kapott a Magyar Kézilabda Szövetség válogatójára, ketten pedig tovább is léptek a következő körbe!

A mostanihoz hasonló passzív idők a vezetőség számára is hozhatnak nem kevés pozitívumot. „Ilyenkor van időnk közép-és hosszú távú koncepciókon agyalni”, fogalmaz némi cinizmussal Kiss. „Azon dolgozunk, a következő 3-7 évben mit kell tennünk annak érdekében, hogy előbbre tudjunk lépni. Hogy minél jobb körülményeket biztosítsunk a gyerekek és az edzők számára. Mert megérdemlik! És mert nekem ez a feladatom”, fogalmaz.

A Budapesten élő sportember egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy megalkosson egy olyan keretet, amelyben a lassan felnövő lányok akkor is sportolhatnak, ha nem válik belőlük profi játékos, nem szerződteti le őket valamelyik klub. „Nem lehet mindenkiből profi, de egészséges felnőtt igen”, szól a projekt másik mottója. Éppen ezért az a cél, hogy amatőr felnőtt megyei bajnokságokat tudjanak szervezni. Ez Magyarországon nem számít kuriózumnak, ám Romániában alig 3-4 ilyen versenysorozat létezik…

„Igyekszünk új módszereket, új eszközöket, ötleteket is találni annak érdekében, hogy tovább tudjunk fejlődni”, mondja szokásos céltudatosságával Kiss.

A Partiumi Kézilabda Akadémia három szintű sportpiramisban képzeli el működését. Az alsó szintet a széles tömegbázis képezi. A középső szintet – ezt nevezik tehetséggondozásnak - a négy régió, Szatmárnémeti, Nagykároly, Érmellek és Szilágyság legjobbjai alkotják, a legfelső szintet – elitképzés - pedig az a 16-18, igazán kiugró tehetség, akik a partiumi válogatott tagjaiként felvehetik a versenyt bármely akadémia tehetségeivel.

„A kezdetektől fogva tudtuk, mit és miért csinálunk! Az első lépésben az a cél, hogy a kis csöppségek ne a kézilabdát kedveljék meg, hanem az edzőt. És a közeget. Erre lehet aztán építkezni – és így lehet eljutni akár a legnagyobb csúcsokra is”, foglalja össze filozófiáját Kiss Zoltán Sándor.

Minden kétséget kizáróan a több magyarországi és partiumi megyében is aktív Partiumi Kézilabda Projekt sok más sportág számára is követendő példát jelenthet – még koronavírus-járvány idején is.