Társat keres az olimpiához!

 „Felhívott az edző Debrecenből, hogy nem-e tudok egy szélső ütőt. Mondtam, hogy sajnos nem, de ha eszembe jut valaki, szólok. Erre ő megkérdezte: te most mit csinálsz? Mivel nem csináltam semmit, csak konditermeztem, lévén, hogy Romániában nincs egyetlen fedett strandröplabda-pálya sem és társam sincs, így kerültem az Eötvös DSE-hez Debrecenbe.”

Ám attól függetlenül, hogy amíg a koronavírus hagyta, csak teremröplabdázott, Vajda Beáta meggyőződéssel állítja: ő strandröplabdázó. Mert ez az élete! És mert „ez a világ legszebb sportja!”. Mondja ezt olyan határozottan, ahogy csak az mondhatja, aki imádja, amit csinál. Hogy milyen színvonalon csinálja, azt a hivatalos világranglista mutatja: ahol egyedüli román(iai)ként szerepel az első százban - az ezernél is több nyilvántartott pár között. Elhivatottsága, lelkesedése viszont Top 10-es!

Pedig nehezen kezdődött az a pályafutás: „10-11 évesen kezdtem röpizni a barátnőmmel. Eleinte nem nagyon tetszett, mindig csak a falnál dolgoztunk, a régi labdák pedig nagyon csíptek”, emlékszik vissza a kezdetekre.

„Csak mikor megtanulod, akkor kezd élvezetes lenni a röplabda. Az iskolában Szabó Tamás volt az edzőm. Ötödikes koromban jött aztán Adrian Pricop, aki jelenleg is az edzőm. Elkezdte a csapat építését a Városi Sportklub égisze alatt. Feljutottunk az élvonalba, légiósokat igazoltunk és nem is szerepeltünk rosszul”, eleveníti fel pályája elejét Bea. Aztán jött a nagy fordulat…

Miként került képbe számodra a strandröplabda?

Régóta vágytam rá, hogy kipróbáljam a strandröplabdát, de nyáron mindig a válogatottal edzettem, Romániában pedig a strandröplabda csak nyáron létezik. Már a felnőtt válogatottba is behívtak, de én addigra eldöntöttem, strandröplabdázni akarok.

Nem volt ez kockázatos? A teremröplabda-pályafutásod kezdett beindulni….

De igen! De nekem szörnyen megtetszett a strandröpi! Csak ketten vagyunk a pályán, ezért nagyobb a felelősség és nagyobb az élvezet is. Persze, jobban is függök a társamtól. Szinte olyan, mint egy házasság (nevet). Nagyon összhangban kell legyen a két játékos és közösek kell legyenek a célok is. Ha valaki letér az útról, akkor már nem működik a dolog.

Éppen ezért nem lehet könnyű a párválasztás sem, gondolom…
A strandröpinél tudsz álmodni! Nagyobb az esélyed, hogy kijuss egy olimpiára. Ha az elmúlt időszakban lett volna egy megfelelő társam és hoztuk volna az elvárt eredményeket, szerintem lett volna esélyünk kijutni Tokióba.

Négyszeres román bajnokként és a világranglista alapján is te vagy az ország első számú strandröplabdázója. Versengenek a kegyeidért a kolléganők? Hogy a legjobbal játszhassanak együtt?

Nem, soha! Félnek megkeresni, mert nagy a tudásbeli különbség… Nekem egy sáncoló kéne, egy magas lány, aki a háló mellett játszik. Tudják, hogy nekem egy végleges partner kellene. Ehhez képest az utóbbi két évben mindig csak kevéssel a bajnokság előtt találtam társat. Az is megnehezíti a dolgomat, hogy Szatmárnémetiben nincs olyan pálya, ahol edzeni tudnánk. Gyere, készüljünk együtt, de nincs hol edzenünk – így nehéz partnert találni. De nem jobb a helyzet országosan sem – szinte még rendes homokunk sincs. Olyan, amit a világ elitje használ.

Miért fontos a homok minősége, milyensége? A sérülések elkerülése miatt?

Egyáltalán nem. A világ elitje olyan granulációjú homokot használ, amely kvarcos. Az a lényeg, hogy minél mélyebb legyen, minél jobban belesüllyedjen a láb, minél nehezebb legyen a mozgás. Mert hiába ugrok én kemény homokon nagyot, amikor a világversenyen teljesen más a talaj. Éppen ezért járunk edzeni Görögországba, Törökországba, Csehországba.

Pedig Csehországnak sincs túl sok tengerpartja… Az ember hajlamos sztereotípiákban gondolkodni, a strandröplabdát pedig a strandhoz, a tengerhez kötni.
Igen és sokan azt hiszik, hogy ez csak egy nyári hobbi. Pedig az olimpián az egyik legnézettebb sportág a strandröplabda.

Visszatérve a pálya témaköréhez, említetted, hogy Romániában nincs igazán jó minőségű pálya sem, nem hogy olyan terem, ahol télen is edzeni, készülni lehessen…
Sajnos ez így van! Edzőm nagy terve, hogy Szatmárnémetiben épít egy ilyen termet. Ez hatalmas költségekkel jár, úgyhogy támogatók nélkül képtelenség megépíteni. De ha sikerülne, elindulhatnánk végre egy úton. És nem csak én, hanem az egész sportág. Már 23 éves vagyok én is és lassan meg kell keresnem a magam kenyerét. A debreceni lehetőség ilyen szempontból jól jött. Lehet, bevállalok még egy szezont teremben, aztán pedig tényleg remélem, hogy elindulhat az igazi strandröplabda-karrierem.

Ha már itt tartunk, meg lehet élni Romániában a strandröplabdából?

Igen! Ha elég jó vagy, eljutsz arra szintre, hogy a versenyeken pénzt keress. Emellett nekünk jogunk van öt szponzort is keresnünk magunknak. Ideiglenes tetkók készülnek a támogatókkal, a logók két lány testén láthatóak – ez azért elég figyelemfelkeltő reklámfelület.

Fontos, hogy egy strandröplabdázó lány jól nézzen ki? Azért kérdezem, mert Babos Tímea magyar teniszező nyilatkozta egy interjúban, hogy a tenisz végre eljutott arra a szintre, hogy a nőknél nem az legfontosabb, hogy jól nézzen ki.

Eleve nem találkoztam még csúnya strandröpissel! (nevet) Nagyon komoly fizikai terheléssel jár ez a sportág, úgyhogy mindig fittnek kell lenned, ha tartani akarod a formád. De szerintem fontos, hogy egy sportoló lány jól nézzen ki! A szponzorok túlnyomó többsége mégiscsak férfi.

Mennyire más amúgy a terem-és a strandröplabda? Technikailag, pszichikailag, taktikailag, erőnlétileg…

Teljesen más! Négy-öt év után azt sem tudom, hova tegyem ezt a teremröplabdát. A strandröplabdában ketten vagyunk egy csapatban, többet érünk a labdához, intenzívebb a játék, nagyobb az igénybevétel. Emellett sokat is konditermezek, úgyhogy jó formában kezdtem el a szezont. Furcsa, hogy sokan vagyunk a pályán, kevesebb a dolgom. Én magam is meglepődtem, hogy ennyi év kihagyás után is jól megy a játék. A debreceni szerepvállalás akár remek dobbantó is lehet számomra. Ha esetleg jövőre is teremben kell játszanom, nagyobb önbizalommal állhatok oda.

Sérülésveszélyesebb a strandröplabda, mint a teremröplabda?

Pont fordítva. Mivel a strandröplabdában minden izom komolyan mozgásban van, ezért sokkal edzettebb is. A kisujjam kificamodásán kívül nem is volt komolyabb sérülésem. A teremben viszont a boka nagyon ki van téve a sérüléseknek. A térd számára is veszélyes tud lenni, de nem annyira, mint a kézi-vagy a kosárlabdában, mivel a röplabdában nincs fizikai kontaktus az ellenféllel.

Az a lehetőség nem merült fel, hogy országot válts?

Dehogynem! Még az első társammal, Adriana Matei-jel, akivel a legtöbbet játszottam együtt, mérlegeltük, hogy Törökországba menjünk. Fizetés, négy csillagos szálloda a tenger partján – ott dolgozhattunk, illetve lakhattunk volna egész évben. Verseny biztosítva, edzőpartnerek biztosítva, minden biztosítva van. Azt is megnéztem, hogy ha két évig nem játszom egyik ország színeiben sem, akkor képviselhetek egy másikat. Akár erre is hajlandó lennék. Debrecenben is könnyen befogadtak, végül is mindannyian magyarok vagyunk.

Ha már itt tartunk, Romániában nem voltak problémáid nemzetiséged miatt?
Igazán komoly problémám nem volt soha! Akadt egy-két edző, aki a nevemet sem akarta rendesen kimondani, de én ezekkel nem foglalkozom, nem érdekel.

Amikor ezerrel pörög a szezon, akkor sokat vagy úton. Ezt hogy bírod?

Nagyon szeretek utazni, új kultúrákat, új helyeket felfedezni. Tényleg nagyon szeretem, amit csinálok, annak minden velejárójával együtt. Eszméletlen, amikor az edzés után mész vacsorázni és közben nézed a naplementét a tenger partján. Én még edzeni is szeretek! Minden edzés egy új kihívás! Az, hogy a labdát egy bizonyos pontra üsd, mindig ugyanoda, ez is egyfajta kihívás.

Mi a kedvenc helyszíned, ahova eljutottál?

Legnagyobb kedvenceim közé sorolhatom Malajziát és Ausztráliát. Nagyon tetszett az emberek hozzáállása, ott mintha nem ismernék a stresszt.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Egyértelműen arra, hogy 2017-ben ezüstérmesek lettünk a junior Európa-bajnokságon. Az elődöntőben hatalmasat küzdöttünk a németekkel, de végül bejutottunk a döntőbe. Ez egy olyan eredmény, amit addig Románia soha nem tudott elérni, így mondhatjuk, hogy történelmet írtunk. Ide sorolhatom az Brazíliában nyert aranyérmünket is. Az eredmény az, ami életben tartja a sportolót, ami motivációt ad az edzésekhez.

Mi a nagy álom?

Egyértelműen az olimpia! De előbb egy megfelelő partnert kell találnom. Ám amíg nincs pályád, addig nehéz bárkit is találni és minden nap együtt edzeni. Az pedig, hogy egész évben Törökországban élj és eddz, szintén nehéz ügy. Szükséged van a családra, a barátokra. Arra, hogy valahol otthon legyél. Az országon belül viszont hajlandó lennék bárhová költözni….

Van olyan város Romániában, amelyről azt lehetne mondani, hogy minden adott a strandröplabdához?

Ez azért érdekes kérdés, mert amikor én Bukarestben a CSM játékosa voltam, a klub megvásárolt egy pályát, a hozzá tartozó öltözőt, mindent. Ám annyira érdekelte őket a strandröplabda, hogy ezt azóta sem állították fel. Inkább fizetnek érte bérleti díjat, hogy tárolhassák a raktárban. És ez már két éve így van. A bukaresti klub körül pedig sok rosszindulatú emberrel találkoztam, akik azzal vádoltak minket, hogy mi, a strandröpisek csak elvesszük a teremröpisek elől a fizetést. Ez egy nagy butaság, hisz mi az a három fizetés egy egész teremröpi csapathoz képest. De az sem kizárt, hogy valamikor még visszakerülök oda. Most olyan helyzetben vagyok – ahová fúj a szél… Mindig meg kell keresni megoldást! Remélem, két-három éven belül összejön ez a pálya Szatmáron. Ez nem csak nekem lenne fontos, hanem a gyerekeknek is. El tudnám képzelni, hogy a sportolás mellett gyerekeket is edzek. Szerintem a gyerekek imádnák! Attól jobb dolog nincs is, amikor télen bemész egy meleg terembe, falra rajzolt pálmafák között pedig mezítláb játszol a homokban.