„A gyerekek zokognak a vereség után. Ilyet nem szeretnék látni!”
Szinte egyedülálló módon kötődik a kolozsvári kosárlabda múltjához és jelenéhez egyaránt.
„A gyerekek szívesen, jó kedvvel járnak az edzésekre és ez nagyon fontos”. Ez a mondat tökéletesen foglalja össze Grünwald György-András, vagy ahogy Kolozsváron és az erdélyi kosárlabdában ismerik, Grünwald Gyuri filozófiáját és hozzáállását. Az egykori élvonalbeli játékos immár több mint egy évtizede foglalkozik gyerekekkel, előbb Nagyszebenben, majd visszatérve szülővárosába, Kolozsváron.
Az 1976-ban született szakember 2012 óta dolgozik a kolozsvári U-BT utánpótlásában. Jelenleg három gyerekcsoporttal is foglalkozik – ebből az egyik olyan legényekből áll, akik nem akarnak mást, „csak” mozogni egy jót. Előtte, egy évvel profi pályafutásának befejezését követően, Nagyszebenben alapított saját gyerekcsapatot.
„A gyerekek érzik, hogy korábban kosaraztál. Gyakran kérdezik, különböző helyzeteket miként oldjanak meg. Szeretek magyarázni nekik, látni, hogy értik, amit mondok, hogy ténylegesen átadok nekik valamit. Nyugodtabb természetű ember vagyok, sokat játszom velük és sokat is bolondozunk együtt”, mondja a klub honlapján készült riportban.
Az U15-ös és U16-os csapatokkal is bajnoki címig jutó Grünwald szerint a legfontosabb, hogy szeressék, amit csinálnak: szeressék a kosárlabdát, a mozgást. És legyenek felkészülve: mindenre. Akkor is, ha nem válik belőlük profi kosaras.
„A gyerekek szívesen, jó kedvvel járnak az edzésekre és ez nagyon fontos! El akarom nyerni a figyelmüket, az érdeklődésüket. Türelem kell a gyerekekhez és meg kell tanítani nekik az alapokat. Sokszor zokognak egy-egy vereség után. Ám lennie kell egyfajta egyensúlynak a győzelmek és a vereségek között. Én ezt szeretném megtanítani nekik, nem azt, hogy szomorúak legyenek a vereség után. A vereségekből lehet tanulni, nem a győzelmekből”, magyarázza edzői hitvallását.
A szakember úgy látja viszont, a gyerekeknek sokszor nincs könnyű dolguk: az oktatási rendszer nem feltétlenül segíti elő a sportolást. „Sajnos, sok esetben fáradtan, fásultan érnek az edzésre. Túl sok az órájuk az iskolában és túl sok a házi feladat. Ezért gyakran be sem tudom fejezni velük az edzést”….
Grünwald szinte egyedüli módon kapcsolódik nem csak a kolozsvári kosárlabda jelenéhez és jövőjéhez, de a múltjához is. A város szülötteként persze adódik, hogy Erdély egykori fővárosában kezdett el kosarazni. Ő azonban tagja volt az 1995-ben szinte csak junior korú játékosokkal az élvonalba feljutó Carbochim csapatának. Ott volt, amikor a klub fuzionált a patinás Universitateával, így előbb U Carbochim, majd U Poli Carbochim felirattal a mezen futhatott ki a parkettre. Aztán 2003-ban Nagyszebenbe szerződött és ott is fejezte be aktív pályafutását 2007-ben. Van abban némi poros romantika, amikor meséli, a 90-es évek első felében még a cserejátékosok vezették a meccs statisztikáit. Amikor valaki beállt, más vette a lapot és folytatta a jegyzetelést…
„A sportolói pályafutás sok mindenre megtanított. Megtanította például, miként legyek jó ember. Kiegyensúlyozott, tisztelettudó. Megtanította azt is, hogyan viselkedjek társaság tagjaként”, jegyezte meg a román válogatottságig jutó Grünwald György-András.