Éjjel háromkor tudta meg: feljutottak!

 74 év után a Budafoki MTE futballklub ismét az első osztályban fog játszani. A szenzációs siker híre pillanatok alatt keresztülszáguldott a földön és a nagy vizeken is. Pontosan 15.557 kilométert utazott, hogy megérkezzen valakihez, aki már nagyon várta ezt a hírt. A siker nem ismer távolságot. Az 1912-ben alapított klub tulajdonosa az Ausztráliában élő Bélteky Róbert, vele testvérportálaink, a  Final Score Média két zászlóshajója, az nb1.hu és a sport365.hu készített exkluzív interjút a marosvásárhelyi Csizmadia Csaba által edzett csapat teljesítményéről, a siker hátteréről és a jövőről.

Bélteky Róbertet (fotó, háttérben, vele szemben Csizmadia Csaba), ausztráliai (Melbourne) otthonában az éjszaka közepén érte a hír, hogy csapata, a Budafoki MTE feljutott az első osztályba. A Final Score Média két zászlóshajója, az nb1.hu és a sport365 kérdezte a tulajdonost az örömről, a tervekről és a nagy kérdésről: Mi lesz, ha megvalósul az álom? A Nagy Álom.

Bakonyi Péter - Az 1945-46-os idény után, háromnegyed évszázaddal később újra első osztályú Klub lett a Budafoki MTE. A klub tulajdonosát, Bélteky Róbertet másik hazájában, Ausztráliában értük utol, ahol az egyébként szinte mindig utazó üzletember a járvány miatt megállapodni kényszerült egy időre és most exkluzív interjút ad az NB1.hu-nak és a sport365-nek. Elsősorban gratulálni szeretnénk Önnek, az egész klubnak és a csapatának. Mit jelent Önnek érzelmileg ez a feljutás, mit érez most?

Bélteky Róbert - Őszinte leszek, ez egy nagyon nagy kaland volt, mármint ez az öt év a Budafokkal. Először az volt a célunk, hogy keressünk egy kis klubot, amit majd feljuttatunk az NB1-be. A mostani siker még annál is nagyobb örömöt jelent számomra, mint amikor Ausztráliában bajnokságot nyertünk a csapattal (Melbourne Victory). A Budafok a szívügyem volt az első pillanattól kezdve, mindig azt mondtuk, hogy valahogy el fogjuk érni az NB1-et, és el is értük. Már az elején is ez volt a kitűzött célunk.

BP - Hogyan viszonyult egymáshoz a vágy és a realitás, először még nem volt konkrét cél?

BR- Amikor eladtam a részesedésem az ausztráliai csapatomban, akkortájt sokat beszéltünk a barátommal és tiszteletbeli elnökkel, Jakab Jánossal. Rengeteget jártunk a Széchenyibe, és egyszer ott ültünk a medencében, és akkor azt mondtam: - „János, jó lenne valahogy visszatérni a futballba, kezdjük el valamilyen kisebb klubnál, azután nézzük meg, hogy hol kötünk ki.” - Eleinte konkrét célt nem fogalmaztunk meg, csak a futball volt az, ami mindig a szívemben volt. Gyerekkoromban ifi focista válogatott voltam, majd klubtulajdonos lettem Ausztráliában. Aztán eljött az idő, amikor arra gondoltam, hogy ugyan ezt az örömet, amit a futball adott, most Magyarországon is szeretném átélni.

BP- Kitől kapta egyébként a jó hírt? Hogyan közölték önnel hogy feljutott a csapata?

BR- Hajnal három órakor ért Jakab János telefonja. Persze korábban megbeszéltük, hogyha valami fontos hír van, engem bármikor felhívhat, különösen, ha a bajnoksággal kapcsolatosan van valami. Először el se akartam hinni ezt az örömhírt, aztán ahogy valóban felébredtem, akkor rögtön elkezdtem gondolkodni, hogy na most mi lesz majd a következő lépés. Átgondoltam rögtön, hogy mit kell csinálnunk, milyen lépéseket kell meghozni, milyen felújításokat, fejlesztéseket kell megvalósítani. Természetesen rögtön beszélni akartam az egész családdal, aki ott volt Budafokon, hiszen nekem ez a Budafok egy család, nemcsak egy futballklub. De nemcsak én segítettem ezt a folyamatot, hogy ide értünk most ehhez a fontos mérföldkőhöz. Szeretnék köszönetet mondani a gondnoktól kezdve az elnökig, a tiszteletbeli elnökig mindenkinek, akik a teljes szakmai stábot képviselik. Hosszú öt év volt, de mindig előre léptünk egyet.

BP- A csapat - mert annyira szeretnék látni - még azt is javasolta, hogy vegyen gyorsan egy magángépet, hogy meg tudja látogatni őket. Mindig ilyen jó és közvetlen volt a kapcsolata a csapattal?

BR- Igen, de egyébként az volt a válaszom, hogy nem veszek magángépet, helyette inkább igazoljunk még egy pár jó játékost, hogy tovább erősödjünk. Egyébként fel sem tudom sorolni, hogy hány emberrel beszéltem azóta a csapatból. Gyakorlatilag szinte mindenki felhívott, 40-50 hívás érkezett Magyarországról a jó hírrel kapcsolatban. Hihetetlen érzés.Szerdán olvashatják az interjú következő részét, amiben Bélteky Róbert beszélt többek között arról is, hogy miként vélekedik az MLSZ döntéséről, illetve milyen változásokra lehet számítani a csapaton belül.   

fotók: budafokimte.hu