Amikor a tudásszomj nagyobb lesz a „hokiéhségnél”
A Csíkszeredai Sportklub magyar korosztályos válogatott játékosa szögre akasztotta a korcsolyát.
Mindössze 20 esztendős korában a Csíkszeredai Sportklub jégkorongcsapatának egyik tehetséges játékosa nehéz döntést hozott meg a jövőjével kapcsolatban és szögre akasztotta a korcsolyát.
„A keserédes szezon után, egy újabb keserédes pillanat következett el a csapatunk életében. Fiatal, reményteljes csatárunk Horváth László döntést hozott, egy nehéz döntést, és végül az aktív jégkorong helyett a tanulást választja. Harmadik szezonját nem nálunk kezdi meg. A Csíkszeredai Sportklub helyett a Budapesti Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kara lesz az „új csapata”. Két évvel otthonról, Győrből, érkezett haza Csíkszeredába. Előbb a Sapientia kötelékéhez került, majd szépen felverekedte magát a nagy keretbe. A legutóbbi szezonban pedig meghatározta a 3-4. sorunk játékát.” – búcsúzik a Sportklub a kiváló teherbírású és fiatal kora ellenére nagyszerű mentalitással rendelkező játékosától.
És itt egy villáminterjú a sportolóval:
– Hogyan élted meg a magunk mögött hagyott szezont?
– Sikeres szezonnak tartom. Sajnálom, hogy nem fejezhettük be, fantasztikus lett volna átélni a hazai döntőmeccsek hangulatát. Elért eredmények tekintetében elégedettek lehetünk, Román Kupa, Erste Liga-győzelem, számomra kedves még a decemberi világbajnoki eredmény. Személy szerint rengeteget tanultam ebben a szezonban, és azt hiszem, ez az idény előrehaladtával egyre inkább látszott is.
– Korábban is felmerült veled kapcsolatban, hogy inkább a tanulmányaidat folytatod, mint a jégkorongot. Miért döntöttél végül így?
– Az én esetemben egy állandó kérdés volt ez. A jégkorong töltötte ki eddig ez életem nagy részét, azonban ott volt egy másik, hosszabb távú út is, amivel kapcsolatban szintén érzek magamban ambíciókat. Az a pálya nem rövid, szeretném időben meglépni az első lépéseit, hogy aztán kibontakozhassak azon a téren is. Azt hiszem, 20 esztendősen eljött az ideje, hogy ebbe belevágjak.
– Végleg elszakadsz a jégkorongtól, vagy legalább nézőként visszatérsz?
– Természetesen nem szakadok el. Az nem lenne lehetséges! Néző természetesen maradok, de tervezem, hogy más oldalról is a sportban maradjak, valamikor a jövőben.
– Hogyan élted meg a csíkszeredai éveidet?
– Olyan élményekkel gazdagodtam, amelyek örökre megmaradnak. Átéltem azt, hogy milyen, amikor nincs hátráltató tényező, csak a sporttal foglalkozhatok. Barátokat szereztem, rendkívüli játékosokkal lehettem egy jégen, egy sorban. Voltak nehezebb időszakok természetesen, amikor úgy éreztem, hogy több van bennem, mint amit meg tudok mutatni, de sikerült túllépni ezeken és olykor annál is többet adni, mint amit korábban képzeltem.
– Mit üzensz a szurkolóknak?
– Több mérkőzés előtt már olyan energiát kaptunk, amitől kirázott a hideg, a meccs utáni pillanatokról pedig nem is beszélve. Nagyon szerettem a buzdítást, a támogatást, itthon és idegenben egyaránt. Nagy segítség volt. Egy-egy jó megmozdulás, blokk utáni taps, pedig kifejezetten magabiztosságot ad a következő cserékre. Csak így tovább!
Fotó: Csíkszeredai Sportklub / Pál Zoltán