A sikernek ára van, nem titka, mondja a Kecskeméti TE székely edzője

Három év, három második hely! Akkor is megsüvegelendő eredmények lennének ezek, ha nem tudnánk, hogy az első két ezüstérem feljutást is ért előbb az NB III-ból, majd az NB II-ből. Ami egyben azt is jelenti, hogy újoncként a gárda jelenleg a második helyen áll az NB I-ben. Természetesen a Kecskeméti TE-ről van szó, amely 19 forduló elteltével 31 ponttal a második helyen áll a 45 pontos Ferencváros mellett.

A kék-fehérek sikerének egyik kovácsa ráadásul a székelyudvarhelyi másodedző, Kerekes Barna. Vele készített lebilincselően őszinte és tartalmas interjút az uh.ro.

Ebből kiderül, hogy a most 49 éves edző 1988-ban még a román utánpótlás-válogatottban is pályára lépett, majd a szegedi egyetem testnevelői kara vonzotta Magyarországra, ahol magyar bajnoki címet nyert, de már futsalban.

Az utánpótlásban megszerezhető legmagasabb szintű oklevéllel, UEFA Elit Youth A képzéssel rendelkező szakember egykor megfordult, ahogy ő fogalmaz, „imádott klubjában”, a Ferencvárosban is, ahol az akkori szakmai igazgató, ifjabb Albert Flórián meghívására dolgozott a zöld-fehérek utánpótlásában. Rövid ideig dolgozott aztán a Vasasnál, majd Dabason már a felnőttek mellett lett asszisztensedző. Ott ismerkedett meg Szabó Istvánnal, akivel aztán élvonalba jutatták a Kecskemét, amellyel rendkívül sikeresen szerepelnek az élvonalban is.

Kerekes vallja, a „sikernek nem titka, hanem ára van, méghozzá a kemény munka”. Ez áll a Kecskemét remeklése mögött is.

„Gyakorlatilag az asszisztensedző a vezetőedző jobbkeze, ezért jó esetben nagyon jó, bizalmi kapcsolat van köztünk. Mindent megbeszélünk, mindenről tudunk, ami a másikkal, vagy a csapat életével kapcsolatos. Nincs tabu. A feladatom, hogy előkészítsem a szükséges dokumentumokat, programterveket hétről hétre, amik a közvetlen szakmai munkát segítik. A háttérmunkának a vezetése, a szakmai stábnak az összefogása is rám hárul”, magyarázza el, mi is egy asszisztensedző feladata.

A kérdésre, vonzza-e a gondolat, hogy vezetőedző legyen, főleg hogy szeretné megszerezni az ehhez szükséges UEFA Pro licencet is, elmondja, az, hogy oktat is a labdarúgás mellett, biztonságot ad számára. „Az élsport az tele van akadályokkal, nem a biztonságról szól. Hullámvölgyek és hegycsúcsot váltják egymást, és én a családomat, a kislányomat nem tehetem ki ezeknek a kockázatoknak. Nekem ez a felfogásom. Vonz. Nem mondom, hogy nem vonz. Hogyne vonzana egy embert, hogy vezetőedző legyen? Ráadásul nekem nagyon furcsa volt beletanulni az asszisztensedzői szerepkörbe, mert egész életemben vezetőedző szerettem volna lenni”, fogalmaz.

„Én itt itthon vagyok, ott otthon vagyok. Nekem az egzisztenciám, a lakhatásom, a családom már kint van. Én mindig hazatérek Székelyudvarhelyre, és boldogan, de hogy ezentúl mit hoz az élet, nem tudom”, válaszolja a kérdésre, el tudja-e képzelni, hogy valaha hazatérjen.

A teljes interjút ITT olvashatod el! 

fotó: uh.ro