"Az aradiak éjszaka jöttek értünk, szó szerint elloptak Váradról" - Kun Attila, a nagyváradi futball büszkesége
Az egykori csatár azt is elmesélte, hogy az egyik ellenfél edzője egy puszival jutalmazta meg remek teljesítményéért.
Kun Attila pályafutása a Blanuri és a Törekvés csapatában indult, majd az ekkorra már megszűnő NAC helyett Nagyvárad legnagyobb klubjának számító Crisul szerződtette. Ekkor megesett, hogy az ellenfél edzője igencsak különös módon dicsérte meg.
„Tizenhét évesen játszottam először a B-divízióban a Crisul színeiben, az Aranyosgyéres ellen. Ők híresek voltak a lestaktikáról, vezettek is 2–1-re, de sikerült két gólt szereznem, így 3–2-re nyertünk.
Az ellenfél edzője odajött, megpuszilt, és azt mondta, ilyet még nem látott"
- nyilatkozta Kun a Bihari Naplónak, majd elmondta, a feljutás után saját magát okolta, hogy végül nem sikerült megragadnia az élvonalban a csapatának.
„Jól ment a játék, megnyertük az osztályozót. A feljutás után a második évben a kiesés ellen küzdöttünk. Az utolsó meccset a Steaua ellen játszottuk Bukarestben, ha nyerünk, bennmaradunk. A nemrégiben elhunyt Szatmári Lajos többször is elengedett, de kétszer is kapufát lőttem, egyszer pedig a kapus védett. Vezettek egy-nullára, egyenlítettem, de maradt az egy-egy, és kiestünk.
Az Augusztus 23 Stadionban egy órán át zokogtam a meccs után. Úgy éreztem, rajtam múlt a bennmaradás. Életem egyik legnagyobb traumája volt.”
Ekkor az Aradi UTA vetette ki rá a hálóját, állítása szerint "Az aradiak éjszaka jöttek értünk, szó szerint elloptak Váradról". Kun rögtön kezdő lett, és kiszorította a csapat gólgyárosát, Dembrovszky Ottót.
A 21-szeres román válogatott játékos egy nem mindennapi történetet is megosztott, melynek végén mégse szerződött Bukarestbe. Igaz, úgy véli, akkor talán többször lehetett volna válogatott.
"Az edzések után nem tudtam, melyik kapun menjek ki, mert az egyik oldalon a Steaua, a másikon a Dinamo emberei vártak. Leültem mindkét klubbal tárgyalni, végül a Dinamóhoz húztam, mert ott jobbnak láttam a játékosállományt. Dumitrache például ragyogó csatár volt, kicsi termetű, de elképesztő ugrásokra képes. Meg is egyeztünk, lakás, minden biztosítva volt. Visszamentem Aradra a cuccaimért, de az aradiak megtudták, és megkérdezték, mit kérek, hogy maradjak.
Elmondtam, ők pedig egy órán belül teljesítették. Így maradtam, tiszta véletleneken múlt.”
- emlékezett vissza.
1974-ben azonban a hazatérés mellett döntött: a nagyváradi FC Bihar játékosaként akasztotta szögre a stoplist 1983-ban.
Fotó: Bihari Napló