Bodola Gyula "a maga idejében a legkorszerűbben játszó összekötő volt"

Bodola Gyula, azaz Dudus, a II. világháború előtt, alatt és után is maradandót alkotott – 1945 után azonban már nem a NAC színeiben. A váradi „salakos” pálya kemény talaján edződött, ami meghatározta játékstílusát - írta meg az NSO. Rövid bukaresti kitérő után a negyvenes években ismét a NAC aranycsapatában tündökölt, majd a Vasasban, Kolozsváron (Ferar) és végül – 37 évesen – az MTK-ban zárta le pályafutását.

A román válogatottal két világbajnokságon is részt vett (1934, 1938), társai között olyan nevek szerepeltek, mint Kovács I Miklós, Dobay István vagy Barátky Gyula. NAC-színekben a legendás Glanzmann–Kovács I–Rónai–Bodola–Kocsis csatársor tagjaként alkotott maradandót. Antal Zoltán és Hoffer József méltatása szerint „a maga idejében a legkorszerűbben játszó összekötő volt”, nagy játékintelligenciával, kitűnő áttekintéssel és hatalmas lövőerővel.

A magyar válogatottban 1943. május 16-án, Genfben, Svájc ellen játszotta élete legjobb meccsét, két góllal járulva hozzá a 3:1-es győzelemhez. 1970-ben, már 58 évesen, a váradi öregfiúk csapatában Kecskeméten is pályára lépett – a találkozó után játékostársa, Kőszegi László tisztelete jeléül megcsókolta bal lábát. Hírneve még 1944 végén is megvédte: Tóth III Mátyással együtt nyilasok fogtak rájuk fegyvert Budapesten, de az egyik felismerte őt – „Hát ez a Bodola a Vasasból!” – és elengedték.

1942-ben Magyarország év játékosának választották, 1946-os letelepedését követően pedig három és fél szezont húzott le Bukovi Márton legendás MTK-jában, Sándor, Hidegkuti, Lantos és Palotás társaságában. Emlékét 2008-ban örökítették meg végleg, amikor róla nevezték el a nagyváradi Városi Stadiont.

Fotó: NAC