A nagyváradi játékosok a magyar és a román válogatottban is meghatározóak voltak - 2. rész
A két nemzeti csapat közös történelmében több NAC-játékos is szerepel.
1948. október 24-én Bukarestben 5:1-re diadalmaskodott a magyar válogatott, ekkor mutatkozott be Lóránt Gyula, az Aranycsapat későbbi legendás középhátvédje. A románok egyetlen gólját Perényi-Pecsovszky József szerezte, aki korábban Lóránt csapattársa volt a bajnoki aranyérmes NAC-ban. A találkozón Tóth III Mátyás is a balszélen erősítette a mieinket. Négy évvel később, az 1952-es helsinki olimpián sokkal szorosabb csata zajlott: a selejtezőben Puskásék csupán 2:1-re győztek, a román nemzeti tizenegy legjobbja ismét Perényi volt. A meccs kőkemény küzdelmet hozott, a felek nem kímélték egymást, Puskás pedig tréfásan Lórántot faggatta arról, vajon "meddig ficánkol még Perényi?"
Perényi neve korábban botránnyal is összefonódott: az 1947-es román–magyar (0:3) után fogadási ügybe keveredett, emiatt három hónapra eltiltották. Ennek ellenére meghatározó alakja maradt a romániai futballnak: 32 válogatott mérkőzésen 11 gólt szerzett, utolsó fellépésére 1958-ban, az NDK ellen került sor, 38 évesen. Karrierje csúcsát jelzi, hogy ő lett az első labdarúgó Romániában, aki megkapta az érdemes sportmesteri címet.
Ez a magyar–román rivalizálás nemcsak a gólokról és győzelmekről szólt, hanem olyan játékosokról is, akik saját történetükkel írták be magukat a sporttörténelembe.
Forrás: NSO
Fotó: Wikipédia