A gyorskorcsolya egyáltalán nem ismert sportág nálunk!


Románia legnagyobb tehetségének számít a Füzesy Ilka egy olyan sportágban, aminek nincs igazi hagyománya az országban.

Románia legnagyobb tehetségének számít a Füzesy Ilka egy olyan sportágban, aminek nincs igazi hagyománya az országban. Sőt, jelene és közeljövője se nagyon! Mert pályák, edzési lehetőségek sincsenek. A mindössze 16 éves kolozsvári lányt ez kevéssé zavarja: ő rendületlenül korcsolyázik, ezt egyre gyorsabban teszi. És reményei szerint meg sem áll az olimpiáig.

Az alábbiakban Füzesy Ilkával készült interjúnkat olvashatják.

Kolozsváron van többek között női kézilabda, kosárlabda, sőt a román női foci központja is a kincses város. Te mégis hogyan és mikor kerülték kapcsolatba a gyorskorcsolyával, aminek felénk nem igen van komoly hagyománya? Szerelem volt első látásra?

Gyerekkoromban nagyon sok sportot próbáltam ki - a tornát, a kosárlabdát, a teniszt, az úszást, a balettet, a lovaglást. De egyik sem volt az igazi. A gyorskorcsolya egyáltalán nem ismert sportág nálunk. Apukám és a nagytatám is gyorskorcsolyáztak. 11 éves voltam, amikor először találkoztam konkrétan a sportággal. Az egyetlen korcsolyázási lehetőség Kolozsváron az egyik szupermarket mellett található. Eredetileg műkorcsolyázni szerettem volna, egy pillanatig sem fordult meg a fejemben a gyorskorcsolya. Egyik este, amikor korizni voltam a szüleimmel, apa megkereste a pálya tulajdonosát, hogy a műkorcsolya edzésekről tudjon meg többet. Én közben ott korcsolyázgattam. A pálya tulajdonosa egyben gyorskorcsolya-edző is. Amikor meglátta, hogy hogyan korcsolyázom, azt ajánlotta a szüleimnek, hogy mindenképpen próbáljam ki a gyorskorit. És igen, azt lehet mondani, hogy szerelem volt első látásra. Imádtam, több órát töltöttem naponta a jégen, alig tudtak leszedni a pályáról.

Milyenek az edzési és versenyzési lehetőségek Kolozsváron, illetve az országban? Egyáltalán, miként edz egy gyorskorcsolyázó mondjuk a júliusi-augusztusi kánikulában?

A gyorskorcsolyához egy 400 méteres (atlétikapálya méretű) pályára van szükség. Nálunk az országban ilyen sajnos nem létezik! Az elején megtette az edzőm kicsi, kb. 120 méteres koripályája, viszont idővel ez már nem volt elég. Szóval sajnos kijelenthetem, hogy a jeges edzési és versenyzési lehetőségek Kolozsváron nem léteznek. Ezért 4-5 hónapot külföldön vagyok edzőtáborokban és versenyeken. Nyáron nincs jég lehetőségünk, mert a legtöbb koripálya ilyenkor bezár. Az a pár, ami ilyenkor is nyitva van, vagy nagyon messze van, vagy nagyon drága, vagy mindkettő. Ezért nyáron görkorcsolyával, biciklizéssel, szárazedzésekkel készülök a jeges szezonra. Négy évvel ezelőtt Kolozsváron felépítették a györgyfalvi negyedi sportkomplexumot, ahol van egy 400 méteres görkorcsolyapálya is. Méreteiben és formájában megegyezik egy jégpályával. Nyáron ezen a pályán szoktunk készülni a téli szezonra. Ezen kívül sok bicikli és szárazedzés is szükséges.Nekem még van egy nagy segítségem a felkészülésben: a lovaglás, amit már kicsi koromtól űzök.

És hogyan néz ki egy átlagos napod szezon közben?

Egy átlagos napom szezonban, amikor külföldön vagyunk edzőtáborban, körülbelül 7-8 óra körül kezdődik. Normálisan minden nap 2 edzésünk van, egy jeges edzés és egy szárazedzés. Edzések között pihenés, evés, tanulás van. Egy edzés kb. két- két és fél órát tart. Szóval nagyon sok szabadidőnk nem marad edzések között.

 Amikor telefonon beszéltünk, éppen úton voltál a Világkupa norvégiai állomásáról a hollandiai versenyére. Miként tudod az élsportot, a sok utazást összeegyeztetni a tanulással? Egyáltalán, egy szezonban hány versenyed van?

Az idei szezonom szeptember közepén kezdődött. Ha minden a terv szerint megy, akkor február végén ér véget az országos bajnoksággal, amit Németországban tartunk minden évben, mert nálunk nincs megfelelő korcsolyapálya.
Ami a tanulást illeti, már második éve magántanuló vagyok egy budapesti sportgimnáziumban. Ezt úgy kell elképzelni, hogy félévente bejárok az iskolába egy hétre és levizsgázom az összes tantárgyból. Nekem ebben az a legnehezebb, hogy beosszam az időmet évközben. Nekem ez a második,,igazi” szezonom. Ez a második év, amikor nemzetközi versenyeken is rész veszek, pl a Világkupán, a világbajnokságon. Ezután a következő versenyem valószínű Lengyelországban lesz, Zakopanéban a Románia Kupa. Utána, ha minden jól alakul, következik az ifjúsági olimpia Svájcban. Ezt követi február 16-17-én a junior Világkupa döntő Minszkben és egy héttel később Lengyelországban, Tomaszowban a junior világbajnokság. A szezon utolsó versenye az országos bajnokság lesz, de előtte még képbe jöhetnek egyéb versenyek is.

Melyik a kedvenc versenyszámod? Fejben mi a legnagyobb különbség közöttük?

A kedvenc versenyszámom az 1000 méter. Én 500, 1000 és 1500 méteren szoktam versenyezni. A három ugyan távolságban közel álló táv, mégis össze sem lehet hasonlítani őket. Az 500 méter az lottó, az vagy jól sikerül, vagy nem. Ezen a távon nem csak a te képességeid számítanak, hanem a körülmények is. Milyen sávról rajtolsz, ki a versenytársad, hogyan sikerül a startod, milyen a jég. Itt nem elég, ha te gyors, vagy erős vagy. Míg a többi távon több függ tőled.

Melyik eredményedre vagy eddig a legbüszkébb és mi legfontosabb célod, álmod?

A legbüszkébb a tavalyi junior világbajnokságra vagyok. Részben azért, mert én voltam az egyetlen romániai, akinek megvolt a szintideje és részt vehetett, másrészben pedig azért, mert 15 évesen én voltam a legfiatalabb versenyző az egész mezőnyben, de nem a leggyengébb eredménnyel. A legfontosabb célom/álmom az, ami szerintem a legtöbb sportolónak: hogy kijussak az olimpiára. A másik nagy célom, hogy a gyorskorcsolya ne csak egy gyerekkoromban űzött sport legyen, hanem az egész életem része, a jövőm.

A Világkupa egyben a jövő évi ifjúsági olimpia kvalifikációs versenye. Cél-e, hogy kijuss Lausanne-ba? Van realitása? Mi kell hozzá?

Igen, cél és realitás. Nagyon sok munka, szerencse és koncentrálás kell. Nagyon fontos, hogy az ilyen helyzetekben, amikor ekkora a tét, akkor is nyugodt, összeszedett és koncentrált maradjak.

Mi leszel a nagy leszel? Mit szeretnél elérni mondjuk tíz év múlva? És 20 év múlva?

 A jövőmet mindenképpen sportolóként képzelem el, és szerencsére ez nem egy olyan sport, mint mondjuk a torna, hogy 20 évesen már öregnek számítasz. A legidősebb korcsolyás, aki még világversenyeken is részt vesz és mai napig a toplistán is rajta van, az 47 éves a német Claudia Pechstein. Szóval úgy gondolom, hogy ha minden jól megy, akkor ezt a sportot még nagyon sokáig tudom űzni. E mellett természetesen a sulit és a továbbtanulást sem felejtem el. Suli után több egyetemet is el szeretnék végezni.

A rovat legfrissebb hírei