Ahol hidegebb van, mint a fagyasztóban!

Van aki bélyeget gyűjt, mások galambokat tenyésztenek, vagy éppen nyakkendőket halmoznak fel. Bertici Attila a túrázást szereti. A veszélyes túrákat. Tavalyelőtt fiával, Norberttel egy Dacia Logan fedélzetén autózott el Vlagyivosztokig, tavaly pedig elhatározta: feleségével eljutnak a földkerekség leghidegebb településére: Ojmjakonba! És ha valaki valamit nagyon akar és mindent alárendel ennek, akkor teljesítheti álmait!

Kell ehhez néha jó adag őrültség, elhivatottság, alázat, odafigyelés, felkészültség és szerencse is. Attilában és Kingában mindez megvolt, csütörtök délben pedig (kelet-európai idő szerint hajnalban) el is értek Ojmjakonba!

A szatmárnémeti házaspár még december 12-én indult a partiumi városból a Dacia Duster fedélzetén. Útjuk nem volt könnyű. Nem is lehetett, hisz több mint 11.500 kilométert tettek meg. Kemerovóban például Attila a hotel kanapéján felejtette okmányait és bankkártyáit. Mire visszatértek, már nem találta meg őket. A hatóságoktól kapott egy speciális engedélyt, amivel vezethet Oroszország területén, az otthoniak pedig pénzt küldtek nekik, hogy folytatni tudják útjukat. Hogy követni tudják álmaikat.

Szibéria szívében három alkalommal is át kellett kelniük a befagyott Léna és Aldan folyókon. Hátborzongatóan hangzik ez európai füllel, az ott lakóknak viszont teljesen természetes. Télen – márpedig arrafelé elég sokáig van tél – nincs más közlekedési útvonal. A folyók jegén még útjelzések is vannak…

A legnagyobb nehézséget, amint azt sejtették, az extrém hideg okozta. Nem is számukra, hanem Neo, a Duster számára. A konstans -40 - - 50 Celsius-fok alatt gyakran gond akadt az elektronikával, a befecskendezéssel. Olyannyira, hogy az utolsó előtti napon, a Tomtor előtti néhány száz kilométeren a két vándor komolyan fontolgatta a visszafordulás lehetőségét: „Neo olyan hangokat adott ki, mintha fel akarna szállni. Mint egy helikopter! Soha életemben nem féltem így vezetés közben”, írta ekkor Attila. Ha ne adj Isten leáll a motor, órákba telik, amíg segítség érkezik több száz kilométerről. Márpedig – 47 - - 50 Celsius fokban az embernek nem biztos, hogy vannak órái. Fűtés nélkül. Ilyen esetekben lehet életmentő egy második expedíciós autó.

Az okostelefon például kb. 10 fényképig bírta a hideget…

Az álom, az elhivatottság azonban végül legyőzte a félelmet és szerencsére a Duster sem adta fel. Ennek köszönhetően csütörtökön - a hegymászók szakzsargonjával élve – megkezdhették a csúcstámadást! Tomtorból mintegy 40 kilométert kellett megtenniük – 47 - - 51 Celsius fokban. Utóbbi esetében az ember hőérzete olyan volt, mintha – 55 fok lenne…

Ojmjakonba dél körül értek. Fogadta őket a 650 fős település polgármestere és találkoztak a helyi Mikulással is. Előbbitől még egy oklevelet is kaptak.

A világ leghidegebb településén mintegy három órát töltöttek, aztán visszaindultak Tomtorba.

Azzal a tudattal, hogy ők az első romániaiak és magyarok egyben, akik a tél közepén és egyetlen egy autóval eljutottak Ojmjakonba!

Tomtorban megpihennek és pénteken indulnak haza.

Van még előttük potom 11.000 és néhány száz kilométer. Könnyű nem lesz az út visszafelé sem a szibériai hidegben. Ám a beteljesülés örömével indulhatnak haza.

Érjetek haza szerencsésen, Kinga és Attila!