Gyenes: Úgy néz ki, én vagyok az egyedüli…

Egy héttel korábban közöltük a szatmári Dakar-legendával, Gyenes Emánuellel készített interjúnk első felét, amelyben a motoros többek között arról is beszélt, milyen érzés, amikor a versenytársai halálos balesetet szenvednek a Dakaron. Beszélgetésünk második részében család aggodalmai ugyanúgy szóba kerülnek, mint ahogy az is, milyen az, amikor az ember szándékosan nehezíti meg saját dolgát.

 Miért volt neked fontos, hogy a Malle Motor kategóriában indulj? Kívülállóként azt látja az ember, hogy megnehezítetted saját dolgodat egy amúgy is emberpróbáló versenyen…

Előző években mindig elmentem a Malle Moto mezőnye mellett a táborban, mert ők középen vannak, hogy könnyebben eljussanak a mellékhelyiséghez, az étkezdéhez. Én mindig odamentem hozzájuk, néztem, mit hogyan csinálnak. Fotóztam, videóztam őket. Már akkor gondoltam rá, hogy meg akarom egyszer próbálni így végigmenni. Biztos nehéz, de meg akarom próbálni, mert meg tudom oldani. Van annyi szerelési tapasztalatom már. Tavaly jött el ez a helyzet, de a balesetem közbeszólt, nem tudtam befejezni a versenyt.

Most viszont az első naptól kezdve az élen álltál és jelentős előnnyel meg is nyerted a kategóriát.

Az első két napot meg is nyertem, a pihenőnapon már majdnem egy óra előnyöm volt, a második héten pedig már csak taktikáznom kellett. Arra kellett figyelnem, hogy a többiek nehogy közel kerüljenek hozzám. Csak védekeznem kellett, igyekeztem menedzselni az előnyömet.

Miben volt más így a délutánod, mint máskor?

Abban, hogy időm nem maradt másra. Mikor szervizcsapattal voltam, akkor beértem a táborba és odaadtam a motort, én pedig leültem pihenni, beszélgetni a többiekkel. Most viszont időm nem volt semmire: gyorsan sátrat kellett szerelni, a motort átnézni, megszerelni, ruhákat előkészíteni másnapra. Gyorsan enni, gyorsan zuhanyozni – mire észbe kaptam, már mennem kellett lefeküdni, mert alig hat órám maradt aludni.

Azt mérlegelted utólag, vagy lehet azt számszerűsíteni, hogy ha nem indulsz a Malle Moto-ban, akkor az összesített táblázaton hol végzel?

Valamivel biztosan előbb végeztem volna. Nem sokkal, de valamivel biztosan. Nem lehet így olyan tempót menni: fáradtabb is vagy és a motorra is jobban oda kell figyelni. Ha véletlenül összetörök rajta valamit, akkor annyi munkát adok magamnak, hogy nem marad időm pihenni.

A Malle Moto mellett a Maratonra maradt energiád odafigyelni.

Áh, nem. Az első pillanattól csak a Malle Motóra koncentráltam. Nem is tudom, a Maratonban azt hiszem, a 6. lettem ugye? Az összesítettre is csak az utolsó napokban koncentráltam, amikor láttam, hogy esélyem van elérni a kitűzött célt: az első 30-ban végezni. Mi negyvenen malle motósok egymás között néztük, ki hogy áll, a nagy versennyel alig foglalkoztunk. A végén külön pódiumot állítottak nekünk, ez nagyon fontos, nagyon jó érzés volt erre felállni. A Maraton győzteseinek ez nem adatott meg.

Van még olyan versenyző rajtad kívül, aki mindkét kategóriát megnyerte?

Huu, ez egy jó kérdés! Ilyet még senki nem kérdezett. Ha Olivier Pain nyert, akkor… (előveszi a mobiltelefonját)… Pain 2018-ban nyert Malle Motót, de Maratont nem… úgyhogy úgy néz ki, én vagyok az egyetlen.

Maradt még motivációd a következő évekre? Úgy látom, a lelkesedésed semmit sem kopott.

2007-ben az első Dakaron nem gondoltam volna, hogy lesz nekem tíz Dakarom. Úgy elteltek az évek és csak jöttek a részvételeim. Így értem el a 10. Dakart, ami egy nagyon szép szám. Ráadásul ez úgy jött össze, úgy tudtam ünnepelni, ahogy szerettem volna. Sokan mondták nekem az utóbbi napokban, hogy: „most már elérted a 10. Dakart, ugye nem mész többé”. A családom is aggódik, főleg a két baleset miatt, de a barátok is mondogatják: Mani, nem menj többet! De én fiatal vagyok ahhoz, hogy abbahagyjam a Dakarozást! Van, aki 50 évesen is ott van. Amíg tudom, én is csinálni akarom.

Az idei Dakaron ketten voltatok magyarok, te és a szabadkai Saghmeister Gábor. Milyen érzés volt a magyarságot képviselni és Gábort ismered-e?

Egyszerre képviseltem Magyarországot és Romániát. Nagyon sokan szurkoltak nekem Magyarországról is, ezt láttam a rengeteg hozzászólásból, bíztatásból. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki követett engem és szurkolt nekem, mint ahogy azt is, hogy a magyarországiak befogadtak és magukénak éreztek. Ami Gábort illeti, természetesen ismerem, mi több, jó barátom. Én vittem ki a motorját, minden este beszélgettünk, ha kellett, segítettem neki olajt cserélni.

A magadé mellett volt időd és energiád mások motorára is?

Gábor nem ért a szereléshez és ebben az évben nem volt pénze szervizcsapatra. Új motorral jött, gondolván, így kevesebb lesz a szerelnivalója, de olajt cserélni minden nap kell, meg gumikat lecserélni is időnként. Volt rá eset, hogy olyan későn jött be és olyan fáradt volt, ráadásul a térde sincs jól, keresztszalag-szakadással műtötték a tavaly, hogy én megcsináltam neki az olajcserét.

Ha jól tudom, találkoztál a verseny két hete alatt más magyarokkal is.

Persze. A táborban, akik a sátrat szerelték, köztük voltak magyarok és románok is. Velük gyakran beszélgettem. Négy rend sátoruk volt, amik szét-és összeszereléséhez két napra van szükség. Úgyhogy amikor mi elhagytuk a rajthelyiséget, ők már szedték is szét a sátrat és vitték a célba. De találkoztam Szaúd-Arábiában dolgozó román mérnökkel, aki a gázvezetékeknél dolgozik. A 11. napon pedig Dubajból jöttek át magyarok motorosok. Vagy 600 kilométert utaztak a táborig, velük is beszélgettem.

Két nyelven, magyarul és románul is kommunikáltál a szurkolókkal, minden nap után videó üzenettel jelentkeztél. Kevesen tudják, hogy ez nincs benne a nevezési díjban.

Igen, fizetni kell a fényképekért, a videókért. Azért nincsenek filmek, amint a dűnék között motorozok, mert vagy 9000 eurót kellett volna fizetni csak azért, hogy a helikopterből lefilmezzenek engem.

Gondjaid is akadtak amúgy a kétnyelvű kommunikáció miatt, ha jól tudom.

Ne is mondd! Ezen én kikészülök! Nem tudom, sokszor hogy nyilatkozzak! Folyamatosan gondom van ebből. Román barátaim megosztották, hogy büszkék vagyunk rád, a másik pedig odaírta, hogy nem látod, milyen nyelven nyilatkozik. Frusztrált és soviniszta emberek sora talál meg a közösségi médiában. Nagyon sajnálom, hogy vannak ilyen emberek, akik folyamatosan csak magyaroznak, románoznak.

Végezetül ejtsünk pár szót az idei terveidről.

Március végén kezdődik a magyar enduro bajnokság. A legutóbbi három kiírást megnyertem, természetesen idén is az a célom. ezen kívül, ha nincs átfedés az időpontok terén, akkor szeretnék elindulni a román bajnokságban is. Júliusban természetesen ott van a Red Bull Romaniacs és szeretnék részt venni idén a Six Days-en is, ami ezúttal Horvátországban lesz.

Aztán jöhet a Dakar?

Nem tudom még, pontosan milyen felállásban, milyen kategóriában, de indulni akarok 2021-ben is!

 fotók: https://www.facebook.com/ManiGyenes/