„Bukarestből is kerestek, de én követtem az álmaimat!“

Március végén lett hivatalosan is nagykorú, de már öt éve a világ legjobb kézilabdacsapatának akadémiáján tanulja a sportág csínját-bínját Tóth Krisztina Katalin. A Marosvásárhelyen született lányt korosztálya egyik legtehetségesebb irányítójának tartják, tehetségét Róth Kálmán és Kun Attila fedezte fel. Krisztina az idén a magyar második osztályban, tehát a felnőttek között, 15 meccsen 19 gólt szerzett, míg az ifi I. osztályban ugyanennyi találkozón pontosan ötvenet! Az alábbiakban eddigi pályafutásáról, céljairól, álmairól és Marosvásárhelyhez fűződő viszonyáról beszélgettünk.

Krisztina, kezdjük a legelején. Miként ismerkedtél meg a kézilabdával? Mikor dőlt el, hogy kézis akarsz lenni, ha nagy leszel?

Nyolc évesen kezdtem el kézilabdázni a marosvásárhelyi CS Olimpic kézilabdaklubnál. Már gyerekkorom óta szerettem a labdával játszani, nem túlzok, 3 évesen már labdavezetést meg passzolásokat is csináltam. Az első edzőm Bálint Júlia volt, aki megszerettette velem a kézilabdát. Tőle kaptam az első oklevelet, ami egy kedves emlék, a mai napig őrzőm. Annyira megszerettem ezt a sportágat, hogy eldöntöttem: kézilabdázó szeretnék lenni.

Marosvásárhelyen születtél. Hogyan kerültél Magyarországra, azon belül is pont Győrbe?

A kedvenc kézilabdacsapatom már kicsi koromban is a Győri Audi ETO KC volt. Mindig szerettem volna legalább a meccseikre eljutni. Sikerült is párszor résztvenni a csapat mérközésein, mikor Ramnicu Valcean és Kolozsváron játszottak. Lenyűgözött a játékuk, ami még jobban megerősitette a kézilabda iránti érdeklődésem. Szüleim látták, hogy nagyon szeretnék eljutni Győrbe, igy beírattak egy ott szervezett kézilabdatáborba, ahol a 2000-ben született tehetséges lányokat választották ki . Két évvel kisebb voltam a többieknél, de Róth Kálmán és Kun Attila edzők így is beválasztottak, így adódott rá lehetőségem, hogy itt folytassam a játékot.

Ki (volt) a példaképed?

A példaképem Görbicz Anita. Mindig felnézek rá, mert szerintem ő a kézilabda királynője.

Tagja vagy a magyar utánpótlás-válogatottnak? Az természetes volt számodra, hogy a piros-fehér-zöld nemzeti mezt szeretnéd magadra ölteni? A roman szövetségtől nem is kerestek?

Örömmel öltöttem magamra a nemzeti mezt! Tavaly nyáron részt is vettem az Azerbajdzsánban rendezett EYOF Ifjúsági Olimpián. Bronzérmesek lettünk. Örvendek, hogy lehetőséget kaptam, hiszen sok jó kézilabdás van Magyarországon. Bukarestből kerestek, mielőtt elmentem volna Győrbe, de úgy döntöttem, hogy követem az álmaim.

Mit tartasz legkiugróbb eredményednek válogatott-, illetve klubszinten?

A magyar válogatott szineiben egyértelműen az EYOF-on elért bronzot emelném ki, klubszinten pedig a 3-szoros országos bajnoki címet, valamint a diákolimpián kétszer is megnyert aranyérmet. De nem feledkezhetem el a Romániában töltött időszakról sem, hiszen 2-szer voltam országos bajnok és még a legjobb játékosnak is megválasztottak..

Győrben ebben a szezonban az NB I/B-és második csapatban és az ifi 1. osztályban szereplő csapatban is pályára léptél? Hogy érzed, az első csapat stabil kerettagságához mennyire állsz közel?

Igen, az NB I/B-és második csapatban és az ifi 1. osztályban szereplő csapatban is pályára léptem. Természetesen az a celom, hogy a felnőtt csapatban is lehetőséget kapjak, remélem, egyszer ez az álmom is megvalósul.

Megfordult-e a fejedben, hogy másutt próbálj szerencsét, esetleg akár Romániában, a több felnőtt játékidő reményében?

Egyáltalán nem zárkózom el attól, hogy Romániában játszak újra. Már öt éve Magyarországon élek, tanulok. Jövőre leérettségizem, azután pedig eldől, hol fogom folytatni.

Hogy érzed, melyek az erősségeid és mi az, amiben leginkább még fejlődnöd kell?

Fejlődni mindig kell! Úgy gondolom, az erősségem a technikámban rejlik, az alsó lövés az egyik kedvencem. Véleményem szerint jó irányitó vagyok, jól látok a pályán, nem vagyok önző játékos. Szeretném kihozni mindenkiből a legjobbat és minden támadásból gólt szerezni. Ez örömmel tölt el engem.

Melyik volt pályafutásod eddigi legemlékezetesebb meccse/gólja? Miért az?

Nem tudok kiemelni egyetlen egy meccset sem, hiszen minden meccs ugyanolyan fontos. Komolyan készülök rá és mindegyik meccsből marad valami emlékezetes: hol vidám, hol szomorú. Ezekből levonva a tanúlságokat, merítek erőt a következőkre.

Szoktál-e izgulni meccsek előtt? Miként tudsz úrrá lenni ezen? Van-e valamiféle babonád esetleg?

Semmiféle babonám nincs, nem hiszek az ilyenekben. Izgulni néha szoktam, de csak jó értelemben. Ha pályára lépek, nem tudok másra koncentrálni, csak a játékra.

Mi a legnagyobb álmod, célod a kézilabdában úgy válogatott, mint klubszinten?

Szeretnék tagja lenni a felnőtt válogatottnak és minél több szerepet kapni a meccseken. Klubszinten szeretnék valamelyik NB I-es csapatban játszani, annak fontos tagja és húzóembere lenni.

Miként éled/élted meg a koronanapokat? Miként zajlottak az edzések, a szinten tartás ezekben a hetekben?

Kissé furcsa, de egyben jó is, hogy itthon lehetek. Régóta nem voltam ilyen hosszú ideig a családdal. Edzeni minden nap szoktam, a klubtól napra szabott edzésterveket kapunk, hol futás, hol erősitő feladatokat végzünk.

Marosvásárhelyhez, Erdélyhez milyen szálak kötnek? Szoktál-e haza jönni? Milyen gyakran?

Marosvásárhely a szülővárosom, itt élnek a szüleim, a családom. Jó érzés hazajönni, visszatérni oda, ahonnan elmentem. Egy évben két-három alkalommal látogatok haza, de sajnos csak pár napra.