Kiss Zoltán: A nulláról kezdtük, azóta pedig a közösség részeivé váltunk

Pontosan 10 éve, 2012. augusztus 14-én indult útjára az a kezdeményezés, amely azóta több száz gyerekkel ismertette meg a kézilabdát. Kiss Zoltán, a kezdeményezés megálmodója és elindítója Szatmárnémetiben született, majd Budapesten élve alkotott egy olyan programot, amelynek láttán a Magyar Kézilabda Szövetség létrehozta az Együtt Növünk Fel Alapítványt, a regionális projekt pedig Kárpát-medencét összefogó stratégiát inspirált. Kiss Zoltánnal múltról, motivációról és jövőről beszélgettünk.

- Rögtön az elején tisztázzunk egy kérdést: milyen személyes kapcsolatod van a kézilabdával?
- Szatmárnémetiben iskolás koromtól kezdve egészen 32 éves koromig aktívan kézilabdáztam, ekkor viszont sérülés miatt be kellett fejeznem a játékot. Miután áttelepültem Magyarországra, egész komoly lehetőségek nyíltak meg előttem. Az Újpesti Dózsánál edzhettem az U17-es csapatot, a Testnevelési Egyetemen pedig olyan szakemberekkel ismerkedhettem meg, mint Mocsai Lajos vagy Hajdú János. Ezen kívül edzettem az Egyetem NBI/B-és csapatát, amíg egy súlyos betegség miatt abban nem kellett hagynom az edzősködést.
- Hogyan született meg az ötlet, hogy kézilabda-programot hozz létre az egykori történelmi Szatmárban?
- Körülbelül 12 évvel ezelőtt kezdtem azon gondolkodni, milyen módon segíthetnék szülőföldemnek. Aki ismer, tudja, hogy minden második gondolatom a szülőföldemről szól. Nem politikai vagy gazdasági területekben gondolkodtam, mert az labilis és személyiségfüggő. A kézilabda pedig adta magát, ez pedig életem egyik legsikeresebb döntése volt.

- A kezdetek kezdetén a Ferencváros volt a program szakmai partnere. De miért éppen a Fradi?
- Elsősorban személyes kapcsolataim vezettek a Ferencvároshoz, ahol először azt mondták: Őrült vagy! Amikor aztán kész tervekkel álltam elő, akkor áldásukat adták, Kökény Beával, Elek Gáborral és Novák Andrással pedig belevetettük magunkat a munkába. Pontosan tíz évvel ezelőtt, 2014 augusztus 14-én, egy Fehérgyarmaton tartott rendezvénnyel indult el a Szatmár – Ferencváros határon átnyúló női kézilabda utánpótlás program.
- Minden anyagi támogatás nélkül, csak a Fradi szakmai segítségével indultatok útnak…
- Egészen pontosan a nulláról indultunk! Nem voltak játékosainak, se edzőink, településeink és csarnokaink sem. Ki merem jelenteni, hogy ebben az időszakban egyedül a személyes meggyőző képességem volt az, ami előre vitte a dolgokat. Meg persze az, hogy a Ferencváros és Elek Gábor teljes mellszélességgel támogatott. Ez leírhatatlan és megfizethetetlen vonzerőt jelentett mindenki számára, akivel kapcsolatba kerültem. Aztán lassan eljutottunk oda, hogy már nem az egyén szerepe a meghatározó, hanem a közösséggé.

- Elégedett vagy azzal, ahol a kezdeményezés 10 év után tart?
- Alapjában véve ez egy sikersztori! Időközben a Ferencváros helyét a Magyar Kézilabda Szövetség vette át, amely változásnak köszönhetően hosszú évek önkéntes munkája után végre fizetni tudunk az edzőinknek. Sikereink is komoly szerepet játszottak abban, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség életre hívta az Együtt Növünk Fel Alapítványt, amely Székelyföldön, Felvidéken és a Vajdaságban is kézilabdázni tanítja a gyerekeket. Ezzel együtt mi vagyunk az egyedüliek, ahol alulról folyt az építkezés és ahol nem egy város, hanem egy mikró régió köré koncentrálódik a munka. Én magam immár 4 és fél éve szakmai tanácsadóként segítem a munkát, a kezdeményezés pedig Partium Kézilabda Projekt néven működik. Jelenleg Szatmár, Szilágy és Bihar megye 21 településén vagyunk jelen és összesen 750 kislány kézilabdázik a projekten belül. Külön büszkeség, hogy 10 éve olyan testnevelő tanárokkal indultunk útnak, akik nem feltétlenül tudtak sokat a kézilabdáról. Most már viszont 16-an is C-licences edzőknek mondhatják magukat! Igazi HŐSÖK ők, csupa nagy betűvel, hiszen akkor is vállalták a munkát, amikor semmilyen anyagi ellenszolgáltatást sem kaptak, de ők elhivatottsággal és kitartással nevelték és nevelik a gyerekeket, akik közül többen is a magyar utánpótlás-válogatott kapuját döngetik! Csapataink pedig a magyar és a román bajnokságokon és tornákon rendre az elsők között végeznek, komoly kézilabda-műhelyekkel is felvéve a versenyt.

- Lehet, hogy tévedek, de úgy látom, a projektben részt vevő lányok számára gondot okozhat a kontinuitás. Úgy értem, nem biztos, hogy egy szülő elengedi 14 éves gyerekét, hogy egy olyan városba költözzön, ahol a gyerek a projekt után már egy klubban folytathatná a kézilabdázást.
- Nagyon jól látod, jelenleg talán ez a legnagyobb kihívás, amire megoldást kell találnunk. Ez pedig nem lehet más, mint hogy létrehozni egy saját klubot, amelyben a lányaink a magyar vagy a román második osztályban versenyezhessenek. Távlati cél lehetne egy miniakadémia létrehozása is, de ez már jóval nagyobb anyagi, szervezési és egyéb kérdéseket vet fel. De mindenképpen meg kell oldanunk, hogy a projektben sportoló gyerekek nem kallódjanak el, hanem folytatni tudják a kézilabdát – jelenleg ezen, vagyis egy saját klub létrehozásán dolgozunk.

- A sport szerepe és jelentősége nem szűkíthető le csak az edzősekre, mérkőzésekre, eredményekre. Mit gondolsz, mi az, amit az általad létrehozott kezdeményezés a gyerekeknek, a közösségnek adott?
- Élsportolók felnevelése mellett és előtt mi elsősorban egészséges felnőtteket akarunk nevelni! Olyanokat, akik a sport és a testmozgás szeretetét majd tovább tudják adni. De a sport által fegyelmet és motivációt, kitartást és alázatot, koncentrációt és munkamorált akarunk tanítani. Átalakultak a szülők is, teljesen másként állnak már hozzá a sporthoz, mint tették azt 10 évvel ezelőtt. Annak idején azzal a céllal is indítottam útnak a programot, hogy a mások által ketté szakított történelmi Szatmár vármegye településeit próbáljuk közelebb hozni egymáshoz. Nem kevesebb, mint öt település között köttetett azóta testvértelepülési együttműködés a kézilabdának köszönhetően. Egy évtized alatt a közösség szerves részei lettünk, mi több, népszerűsíteni is tudtuk a régiót – ez mind-mind olyan hozadéka az egykor Szatmár – Ferencváros határon átnyúló női kézilabda utánpótlás program néven elindult kezdeményezésnek, amelyre mindannyian büszkék lehetünk!