Emberközpontúságában is példátlan projekt a történelmi Szatmárban

Minden Fehérgyarmaton kezdődött 2014 augusztus 14-én. Akkor és ott írta alá Fehérgyarmat, Mátészalka, Csenger és Nagyecsed a csatlakozási szándékát a Szatmár-Ferencváros női kézilabda utánpótlás projekthez. Majd a Fradi összecsapott a történelmi Szatmár válogatottjával.

Igazából azonban mindin sokkal korábban, még a 70-es években kezdődött Szatmárnémetiben. Kiss Zoltán ekkor kezdett el ugyanis kézilabdázni, vagy, ahogy ő fogalmaz: „ekkor oltották belém a kézilabda iránti szeretet és alázatot”.

A 2010-es évek elején az időközben Budapesten letelepedő Kiss azon kezd gondolkodni, miként nyújthatna valamilyen segítséget szülőföldjének. A kézilabda szeretete adott volt és szerencsére jól ismerte Bognár Lászlót és Elek Gábort, a Ferencváros szakosztályelnökét és edzőjét. „Zoli, te tisztára őrült vagy! Ott nincs semmi”, fogadta a két szakember elképedve Kiss ötletét. „Hát ez az! Legalább nincs semmi elrontva”, válaszolta ő szokásos optimizmusával. „Viszont a semmiből felépíteni valamit, az az igazi kihívás”, tette hozzá.

Négy edzővel és 60 gyerekkel indultak Magyarországon, de a cél a történelmi Szatmár lefedése volt. „A négy kelet-magyarországi városban az utóbbi évtizedekben töretlen volt a kézilabda fejlődése. Ők jelentették a tapasztalatot, a Ferencváros pedig a szükséges szakmai hátteret”, emlékezik vissza az ötletgazda.

Öt évvel később már 16 D licenccel rendelkező edzőnél és lassan 1100 gyereknél tart a projekt. Ősztől már húsz partiumi óvodában is elindul a játék a szivacskézilabdával. „Célunk, hogy az óvodai testnevelésórával fejleszteni tudjuk a gyerekek mozgáskultúráját, orientációját, hogy felébresszük bennük a vágyat a mozgás, a sport, a kézilabda iránt. Végső soron, hogy egészségre neveljük őket”, magyarázza Kiss.

A célok természetesen ugyanezek a nagyobbaknál, a 6-12 éveseknél is. Kiegészülve még egy fontos céllal: „Csapatot építünk!”, szól a projekt egyik mottója. Ami akár úgy is hangozhatna, hogy közösséget építenek. Mikro szinten a gyerekek, a szülők, a szurkolók, az ellenfelek között. Aztán regionális szinten, hisz a részt vevő csapatokat négy régióra lehet tagolni: szatmári, nagykárolyi, érmelléki és szilágysági csapatokra. Azaz a projekt lassan lefedi a történelmi Partiumot. Nem véletlen, hogy az „Egy nemzet, öt ország tornán” Felvidék, Délvidék, Székelyföld és a Ferencváros társaságában már le is játszották az első olyan meccset, ahol a legügyesebbek Partium válogatottjaként léptek pályára.

Itt találkozott a projekt és a Magyar Kézilabda Szövetség elképzelése, utóbbi ugyanis a határon túli magyarok lakta területekre is ki kívánja terjeszteni a Magyar Kézilabda Akadémia tevékenységét. Január elsejétől indul is a Partiumi Kézilabda Akadémia, valamint a Felvidéki Kézilabda Akadémia dunaszerdahelyi, a Délvidéki Kézilabda Akadémia adai, a Székelyföldi Kézilabda Akadémia pedig székelyudvarhelyi székhellyel. Ez azt is jelenti, hogy a szakmai hátteret ezentúl a Magyar Kézilabda Szövetség biztosítja majd. „Ez minőségi előrelépés lesz, ezzel sikerülhet bekapcsolódnunk az európai körforgásba”, mondja a projektmenedzser. „Szeretnénk egy olyan struktúrát is kialakítani, amelyben sport-és életpályát tudunk biztosítani a lányoknak, meggátolva azt, hogy menedzserek, klubok áldozataivá váljanak”, jelenti ki.

Ami persze nem jelenti azt, hogy teljesen megszakadna a kapcsolat a Fradival, biztosít Kiss. „Elek Gábor mindig óriási örömmel, szeretettel jön bármelyik rendezvényünkre, képzésünkre. De igaz ez az egykori klasszisokból álló utánpótlásedzők mindegyikére. Gábor úgy tekint ezekre a fiatal edzőkre, mint a saját fiaira, ők pedig, mint egy szakmai barátra néznek fel rá”, teszi hozzá.

Hasonló kezdeményezésre hiába is keresnénk példát Európában – és nem csak kézilabda terén. Kiss Zoltán projektjét az is példátlanná teszi, hogy az első négy évben minden résztvevő pusztán lelkesedésből és odaadásból tette a dolgát. Egyetlen forint vagy lej nélkül. Ezen felül a cél az, hogy a tevékenység központjában tényleg a gyerekek álljanak! Az első években nincsenek eredmények, nincsenek győztesek. Pontosabban a cél az, hogy mindenki győztes legyen! Azáltal, hogy a lányok megkedvelik, megszeretik a sportot, a kezükbe kerül az egészséges életmód egyik receptje. Az edzők kiválasztásakor is odafigyelnek: az edzéseken nincs kiabálás, nincs erőszak, nincs verekedés! Csak a játék, a mozgás öröme.

A sport persze azért sport, mert az eredmények (is) számítanak. Nos, akkor most tessenek figyelni! A tavaly az avasújvárosi lányok az U11-es kategóriában 4. helyen zárták az országos döntőt! Idén a mezőfényi U11-esek jutottak el az országos döntőbe, maguk mögé utasítva Kolozsvár, Nagybánya, Nagyvárad, Beszterce és Zilah legjobbjait! Úgy, hogy a projektben szereplők 85%-a kis településekből, falvakból érkezik! Az országos döntők történelmének egyik első falusi csapataként pedig a Mezőfény 48-24-re győzte le a Bukaresti CSM együttesét…

„A magyar állam támogatására számíthatunk a következő esztendőtől, ám sajnálatos módon az üzleti szféra még nem fedezte fel a projektben rejlő potenciált. Nem tudom, hogy ez a román törvénykezésnek tudható-e be, vagy a vállalkozói légkör az oka, de az biztos, hogy a köztudatban egyre mélyebb gyökereket eresztettünk, eredményeinket elismerik”, mondja az egykori kézilabdázó.

„Egy-két tehetséges leánykát már elcsábítottak tőlünk NB1-es klubok, de tisztában vagyunk azzal, mindenkiből nem lehet élsportoló. Ám a gyerekek és az őket elkísérő szülők világot látnak, ismeretségeket kötnek. Igyekszünk egészséges felnőtteket nevelni a közösség számára.”, vallja Kiss.