Miért baj, ha magyarul szurkolnak és összetartanak?

Két sportesemény kapcsán találták meg a csíkszeredai, vagy épp a székelyföldi szurkolókat az elmúlt napokban.

Még múlt hétvégén szombaton az FK Csíkszereda – Bukaresti Rapid találkozót követő napokban a fővárosi labdarúgó klub hivatalos oldalán méltatlankodott az 1–0-ra elveszített találkozó okán. Azon cikkben kifogásolták, hogy az FK mindössze 75 jegyet adott, holott sokkal többre lett volna szükség, hiszen rengeteg szurkoló kísérte el csapatukat. Majd továbbmenve felháborodásukat fejezték ki, hogy az FK minden ami mérkőzéssel kapcsolatos promóciós anyagot készít az magyar nyelven van, illetve nagy fájdalmuk volt az is, hogy a mérkőzés végén felcsendült a székely himnusz.

És akkor vegyük sorra. Az, hogy hány belépőt kapnak a vendégszurkolók az a stadionkapacitástól függ. Annak bizonyos százalékát adhatják oda a vendégeknek és ez kötelező érvényű. A promóciós anyagok értelemszerűen magyar nyelven vannak, hiszen a célközönség a helyi közösség és a város közel 90 százaléka magyar. A székely himnusz kapcsán pedig teljesen fölösleges a felháborodás, hiszen az elmúlt években bőven megszokhatta volna már a többségi társadalom, hiszen a rivaldafényben levő Sepsi OSK már úttörő volt ebben.

A második „megtalálás” a Sepsiszentgyörgyi Sepsi-SIC – Galatasaray Európa-kupa mérkőzéset követően volt. Az amúgy vérprofi baschet.ro oldal egyik újságírója itt is megtalálta a csíki szurkolókat. Kérdezhetnék, hogy miként. A válasz egyszerű a Csíkszeredai Lokálpatrióták és a két háromszéki szurkolói csoport között remek az együttműködés és kölcsönösen támogatják egymást. Így történt ez az igencsak fontos és történelmi Sepsi-SIC – Galatasaray mérkőzésen is. A csíki szurkolók saját csapataik sáljaival (FK, Sportklub) jelentek meg, illetve egy hatalmas Csíkszereda feliratú magyar zászlót is kihúztak. Ez „szúrta a szemét” a kosárlabda szakportál újságírójának.